A helyzet az, hogy ez egy jó megfigyelés, de a jó megfigyelés inkább annak szól, hogy az elmosódott háttérben lévő foltok, és a lábujjak jó ritmust adnak, ugyanakkor a képkivágást nem nagyon tudom értelmezni. Az a baj, hogy vannak olyan dolgok - tudom, hogy ezt a legnehezebb tudomásul venni -, amelyek nem készek a fotográfiára, nem készek a megörökítésre. És nagyon szeretném, ha magát a szót itt pontosan értenénk. A megörökítés azt tartalmazza, hogy örök, azaz egy lenyomat, ami utána már nem módosítható. És ez a megörökítés a feladata a fotográfiának, és minden ábrázoló művészetnek, ugyanakkor azt gondolom, hogy vannak olyan helyzetek, amik sajnos nem tudnak működni. Így van ez ezzel a beállítással is. Ha nincs meg ennek a lábujja, akkor az lehet a szobrász hibája, mert nem gondolt arra, hogy ezt más valahogy át szeretné majd értelmezni, de akkor ez a forma, mint tanulmány működik, de mint kép nem. (hegyi)
Ágnes, ha úm. a szobor talpa a talapzaton van (sic) akkor szerintem azzal jártál volna jobban ha meghagyod ezt a képen is. Úgy nem lenne az embernek csonkolásérzése, és adhatna egy stabil alsó képszélt, ami levegőben lógó talp esetén is hatásos lehet. De jó az észrevétel, érdemes szerintem játszani még ezzel. :)
Köszi a véleményeket.
Az a helyzet, hogy nincs levágva a lábujjakból, hanem csak a párkányt vágtam le, amihez kapcsolódik a talp, ugyanis nem a levegőben van ez így. Azt hiszem, hogy nincs egészen jól kidolgozva a talp, mint a szobor része, nekem mégis az volt érdekes.
Köszi az elemzést. Nem akarom a szobrászra kenni, de azt hiszem tényleg nincsenek jól kidolgozva a lábujjak, de azért egy próbát megért részemről is.