Örülök annak, hogy Ágnes eljutott ehhez a képhez. Az az érdekes ebben, és itt most nem az örökké elégedetlen Hegyi akarja mondani a magáét, hanem tényleg azon gondolkodtam el, hogy hogy van az, hogy Ágnes néha így előhúz valamit a kalapból, ami tíz pontos, és aztán hónapokig kell várni, meg az ember már belefullad a sok végiggondolatlan melóba. Ha tudsz ennyire erősen fókuszálni és gondolkodni, és képes vagy ennek a képi megfogalmazására, márpedig ez a kép azt bizonyítja, hogy képes vagy, akkor a többi micsoda? És itt most nem az a kérdés, hogy technikailag hol tart az ember, mert azon mindig van mit csiszolni, de az alkotó koncentráltsága nem elhanyagolható, vagy elhagyható, annak minden egyes munkánál ott kell lennie. Mert ezt te adod hozzá, ez a te plusz értéked. És az belőled jön, az nem függ attól, hogy esik az eső, vagy sem, az nem függ attól, hogy milyen fényképezőgép van nálam, semmi mástól, csak tőled. És ez nálad van. Tedd bele a többi képbe is! Mert amikor a teljesen fogalom nélküli őrületek jönnek, akkor elgondolkodom, hogy hol járt az eszed, vagy hol jártál te, amikor csináltad azt a képed. Ez egy 3 csillagos kép, leckemegoldásnak is megvan, egyetértek vele. Nem kell ezt most a kommentben nagyon mélyen kifejtened, de én szeretném, ha egyszer komolyan vennéd, amit mondok, és elgondolkodnál, hogy megadod-e magadnak azt a tiszteletet és azt a kegyetlenséget (nem tudom, hogy ez jó szó-e rá), amikor az ember kitapossa a saját belét azért, hogy valamit megcsináljon. Szóval, hogy belerokkansz-e te ennek a súlyába, amikor bele kell rokkanni, hogy igenis csinálni kell valamit, és belülről feszít, hogy azt megcsináljam. Hogy ezt akarod-e? Nyilvánvalón egy út, egy munka elején vagyunk. De azt gondolom, hogy az egyik, ha nem a legtöbb csillaggal rendelkező aktív tagunk vagy: a mennyiséget váltsuk át minőséggé, mert a csillagok száma be fog csapni, abból azt hihetjük, hogy valaminek már a birtokában vagyunk, amit még egyszer mondom, ez a kép igazol, hogy ott van az benned, csak ezt elő kell tudni hozni a többi esetben is. Ezen kell dolgozni. És ez nem olyan nagyon ijesztően bonyolult, arról van szó, hogy adj magadnak időt, hogy az egyes pillanatokban, amikor előveszed a fényképezőt, hogy te most fényképezni fogsz, akkor annak legyen egy bevezetése lelkileg, érzelmileg, legyen egy tárgyalása, amikor a képet elkészíted, és legyen egy befejezése, amikor az utómunkát is megcsinálod. Magyarán az egész kompletten a fókuszt és az időt tekintve add meg azt magadnak, hogy ehhez a rezgéshez el tudj jutni, add meg azt, hogy akkor nem mással foglalkozom, nem rohanok tovább, hanem csak ez a fontos. (hegyi)
értékelés: