30 felett már minden nap ajándék.
Ja, hogy nem ezt kérted?
Lázasan lüktető jéghideg halánték.
Hova lett hát az optimista vérted?
Nem lettél Bugsy Siegel, se Pablo Escobar
Se Doctor Dedo Verde.
Az árufeltöltői rangot viseled a Tesconál,
Négy műszakban persze.
Maximum a létminimum
És nincs nálad töltött minigun, pedig hogyha lenne…
A kimondatlan szavak terhe
Mint egy konok betonkocka húz lefele egyre.
Lehet, hogy nem bírom Pokyo-ig?
Régebben meg se kottyant pár ezer mérföld.
Nem küzdesz tovább.
Strand és kacaj messze marad,
Távolodó giling-galag,
Mint víz tetején napolaj – csillogó felszínesség.
Fojt és ragad.
Mindebből már kivakartad magad.
Éjkék mélység s zúgó csönd csak.
A lehetőségek halacskái - tarka rengeteg
Még kérdőn bökdösik szemed kocsonyáját,
Ám az már csak rezignáltan meg-megremeg.
Piros szöszmöszpulcsidon a neved
Végleg elkenődött, csak a pikírt „Segíthetek?”
Kitűző fityeg ott melleden, bénán.
Állsz ott, és a víz tükréből nézel énrám,
Apró gyöngysorként szád szélén
Buborékba fagyott kérdés:
Válasszam a munkát, és a karriert?
Kanapén elterülve lélekölő TV-showkat meg olcsó junk foodot falni?
Válasszam a lassú rothadást?
Utolsó pisálás egy szánalmas otthonban, önző, elbaszott gyermekeim szégyene,
Kiket azért nemzenék, hogy magamat helyettesítsem?
Válasszam a jövőt?
Válasszam az életet?
Én mást választottam.
Hogy mi az oka?
Nincs semmi oka.
Kinek van szüksége okokra…
14-02-22
** javíttattam a Pedellussal orvul. :)