Valójában csak lazán raktam össze ezeket a képeket, inkább csak olyan werkfilmként kezdtem el, előre nem gondoltam végig, hogy hogyan kellene az állapotokat megfogni, csak utólag láttam, vagy éreztem inkább bele. Eredetileg az egyik kis házipályázathoz készült fotó melléktermékei ezek, amelyeket én ettől függetlenül nagyon szeretek, és gondoltam, ezért megmutatom őket.
Szerintem ez még nincs kész :)) De van esetleg egy (vagy két) állomása. De segítséged kérem még, nem értem pontosan, hogy szerinted akkor az itteni harmadiknál (kéz nélküliben) lenne kész, vagy a negyedikben (vagy a feladatra beküldöttben?) Vagy mondjuk úgy hol hajlott át szerinted, nem értettem pontosan az erről írt mondataidat :))
Hát, ha a sorrend nem is fontos ebben az értelemben ezek szerint, de az attól még áll, hogy látom, hol csúszik el, mert a képek elmondják. Minden melónak van egy felfutása, csúcspontja és hanyatlása. Nehéz ott megállni, ahol kész.
Köszi Zsolt a figyelmed, és hogy szorgalmiban is referáltál rá. Nagyon érdekes amit írsz, és talán értem is a koncepciót, ami alapján a véleményed kialakulhatott, de azt gondolom, hogy van, ami félrevitt.
A képsor, nem időrendi.
És nem is igazán véletlen (az utolsó kivételével).
A pohár is szándékosan lett eltörve (elég nehéz is volt ezt a vastag poharat eltőrni.)
Eleve a 2. képpel bíbelődtem talán a legtöbbet. A szilánkokat felpakolgattam, leöntöttem (egy olcsóbb vörösborral) fotóztam, nézegettem az eredményt, kiértékeltem, leszedtem, letöröltem mindent - szilánkokat is :) - újra felpakoltam, újra leöntöttem, stb... Elfogadom, hogyha nem sikerült, vayg túl spontánra sikerült, de annak lefotózásán munkálkodtam a legtöbbet, nem véletlen az, eleve ez volt az egyik koncepció.
De ha a tanulság miatt érdekes, mennyi az agyalás mindebben:
1) Tudtam, hogy üveget akarok fotózni (fotóztam eddig is sokszor, és még fogok is)
2) Gondoltam, feláldozok egy poharat is, és egy üveg olcsóbb vörös bort is vettem ezért (no nem ebben az üvegben volt, ezt korábbban tettem félre ezzel a céllal)
3) Azt is tudtam - praktikus okokból - hogy előbb készítek sterilebb képeket, ahol nincs még locsolás, és még ép a pohár is. Aztán készítem a töröttet, végül a meglocsolt töröttet. A kezes történet, na az is véletlen ugrott be valójában, nem egy kifundált dolog volt, csak a megvalósításain gondolkodtam. De nem volt benne végiggondolva az amúgy amit véleményeztél róla.
4) Azt is tudtam, hogy ezen az üveglapon fogom csinálni, mert korábban éppen megfigyeltem már, hogy ez jó színtér lehet.
5) Szenvedtem a világítással - borús volt az idő, lámpáim fényképezőm nem alkalmasak "stúdió" munkára. Aztán egyszer kisütött a nap, és valami feltükröződőtt az üvegre alulról, én gyorsan leszedtema a falról a nagytükröt, hogy alulról is megvilágítsam, így készültek a sziluettes fotók - van abból is sokféle variációban - de alig 20 percig sütött a nap...
Ennyi az agyalás.
Ja, és hogy még a leckét tudtam.
Ha hiszed, ha nem, a vérszerűséget és a többi, nem képi drámát nem gondoltam ki, nem törtem a fejem, hogy lehetne ezt még még még fokozni direktben. Nekem az a pasztell világ bőven elég volt, az tetszik, ami az első 2 képen is megjelenik - ezért is e szorgalmi - de te láttad is az eredeti színest is amúgy...
Mindenestre nem gondolom mindezt tökéletesnek, egy lehetőség volt, és gondoltam, ha már annyi erőforrást :) rászántam, akkor megmutatok a több tucat fotóból párat. És igen, persze, hogy gondolkodtam a dolgom, de nem úgy azon a tartalmi részen agyaltam, mint ami kisugárzódik a hozzászólásodból. :))
Azért tudom könnyen elfogadni a véleményedet, mert én úgy gondolom, hogy senki nem tudja átlépni a saját maga árnyékát, így nem csak aki képet vagy bármi művet közöl, hanem aki hozzászól, kritizál, vagy elemez, az sem - és a személyes leképződések mindenütt ott maradnak, még a legjobb tanítók és mesterek esetében is. Tehát amikor kapcsolódsz ide, már nem csak ez az egy valami képsor vagy vers vagy bármi van, hanem Te is. Meg kell nézni, hogy ki mire koncentrál a hozzászólásában, véleményében - én is az enyéimben :) Magyarán, ha ez a túlagyalás gond, akkor te azt ott túlagyaltad. Ha ez nem gond, akkor meg nyilvánvalóan én agyaltam túl ezt e hozzászólásban :))))
No, mivel kéred mindig a visszajelzést, gondoltam, leírom mindezt már... :)
És hálás köszönet itt is!
Láttam azt, hogy mi jött be a pályázatra, és erről mi beszéltünk nem is keveset Istvánnal, hogy hogyan lehetne megoldani. Az a helyzet, hogy most így megnézve ezt a képsort, azért örülök annak, hogy ezt István elküldte, mert ebből látszik az, hogy hol csúszik el a dolog agyalásba. Nagyon érzékletes ez a képsor abban, hogy van egy kiindulási helyzetünk, és abból aztán akár a direkt, akár a véletlenül törött pohárral elindulunk. A második képnél még érzékelhetően a véletlenről szól, aztán jön egy megfigyelés a fekete-fehérrel, ezzel a sziluettes megfogalmazással, ami megint azt mondom, hogy egy jó irány lenne, ha nem lenne ott a mancsa Istvánnak, mert az oda nem kellene, de az egyébként egy nagyon izgalmas formai játék lenne a kéz nélkül. Aztán eljutunk oda, ami a végeredményhez nagyon hasonló kép, és itt már én azt mondom, hogy ez túl van gondolva. A két tenyérrel az egész nekem a csúcsponton, ahol ez a dolog, mint érdekesség befejeződik, ami az első fekete-fehér kép, annál már szerintem ez túl sok. Ez agymunka lett. Elvesztettük a spontaneitást, és elvesztettük a dolognak azt az erejét, ami a közlés esztétikája. És aztán van az utolsó kép, ami egy izgalmas töredék, de ennél azért nem több, miközben tényleg érdekesek ezek a dolgok, de ebben azért én több véletlent érzek, mint ami nekem jól esne. Úgyhogy, ha kíváncsiak vagytok az én szavazatomra, akkor én a harmadik képre szavazok, a kéz nélkül.
Köszönöm a sok reakciót, tényleg kívánom mindenkinek a vele törődést! :))
Zsuzsa: én is a színvilágát is szeretem azoknak. Az utolsó kapcsán is teljesen igazad van. Annyi tartozik hozzá, hogy az valójában egy expo hiba volt, nem ezt akartam, de utólag láttam, hogy lehetne erre is menni (bár önmagában nagyon absztrakt és nagyon grafikus talán, ezekben az összefüggésekben dolgozik a témában, pontosabban így jó zárszónak tűnt (talán két irányban is)
Sándor: szintén teljesen egyetértek a vágással kapcsolatban. A méretezést most - lehet, hogy rosszul gondolva, majd ebben segítetek - az amúgy lazább sor összetartozása miatt választottam.
Köszönöm a többieknek is a figyelmet! :)
Értem. Az időben az utolsók egyike. És azt hiszem, van kéz nélküli verzió is, de nem pont erről, röpke idő volt. De köszi, segít ez is! :)