Mikor Quimperben jártam, úgy éreztem, itt tényleg azok az emberek városiasodtak el, akik a tündék, a manók, trollok, orkok és más mesebeli lények voltak egykoron. A világ egyik "Föld vége"-nek nevezett helye, a kék hortenziák hazája, ólmos nehéz utcák és városrészek birodalma Kemper.
Nagyon erős az, amit formában megláttál és kiváló az, ahogy tónusba helyezted, mert így egy más minőség jött létre, egy új dolog, ami a valóságból nem evidenciaként következtethető le. Nem városfotó, nem emlékkép, nem itt is jártam megörökítés, miközben egészen pontosan dokumentálja az érzelmeidet. Sorsok vannak ezen a képen, és mindez úgy, hogy egy ember sincs rajta, mégis benne van minden, ami már nem is a no future punk üvöltése, nem 1984, ez abszolút mai, a posztmodernen túli világ. Már nem akar állást foglalni, már nem akar lázadni, nem kiabál, csak nyomaszt, van benne egy vállvonás, hogy öreg, érted, ha érted, nem, ha nem, én letettem, ez van. Kösz Vera! (hegyi)
köszönöm mindenkinek! 3 hónapig éltem Quimperben, egyedül, csak angol tudással, franciák közt, akik alig beszéltek más nyelveket. túléltem! így :)
Nagyon komor hangulata van, érdekes ahogy szinte rányomul a képre ez a nagy W alak a háztetőkből. Az ember olyan kicsinek érzi magát ezen az utcán, fölémagasodik az egész, körbevesz és egyszerre tágas, de mégis szorongató. (A legyek, a barna legyek / Ellepnek mindent. / Utcákat, tereket / az álmokat a csendet... East)
Felvágyik az ember az utcából azokba az érdekes kis tetőablakos részekbe. Vajon milyen lehet a világ odafentről?
Mint a Cassiopeia vevéje az égen... Ez jutott eszembe ránézésre. Különleges a határvonal feletti és alatti világ kontrasztja. Nagyon tetszik ez a cirmos karmolt fal, és a rátelepedő "monolit" itt előttünk, és varászlatosak a környezet kis részletei. Talán az egyik ólmos, a másik a manók mesevilága...
Gyönyörűség... trollok és orkok, elhiszem:D