Köszi Au az értő figyelmed! Cca 7-8 éve írhattam, és eredetileg tisztán jambikus versgyakorlatnak készült, elég kopogós rendben, szinte üti a fület ezért (de van ebben a tisztán felütős ritmusban is bicsaklás, azaz nem sikerült tökéletesre. Talán, mit talán, biztosan! ezek is dolgoznak) Továbbá: szinte kívánná ez az erős ritmizálás a szimultán verselést, de ez nem tudott azzá válni. Ez a hiányérzet is megjelenhet az arra kifinomult fülnek.
Írod: a felsorolás végén megjelenő cselekedet kibillent. Köszönöm, hogy leírtad, bár én ezt eddig nem éreztem, csak a végére koncentráltam pont az időváltással próbáltam a magasztosságaitól még arrébb lökni (bár mindegyik strófában azért ott az ambivalencia, azt gondolom) A vers nem tökéletes, ebben biztos vagyok, de az érvényét vesztő jelen időért külön hálás vagyok, mert a címmel együtt így értelmezhető, és nagyon közeli az érzet ahhoz amit szerettem volna. Viszont mindennek van egy olyan olvasata is, amit értek, és amire figyelni kell felhívásodban, hogy az olvasó így elégedetlenül távozhat, és ebben ma már egyetértek. Köszönöm, nagyon hálás vagyok tiszta gondolataidért!

Nekem ez tetszik. És ennek ellenére, vagy épp ezért bosszant is, hogy kis híján letaglóz, de aztán mégis félbehagy. Kibicsaklik. Megvan a ritmusa, nagyon tetszik a felsorolásos jelleg, de kibillent a végeken mégis megjelenő cselekedet. És ha már megjelent, újabb billenés a végén a múltidő, ettől a jelen idejű leltározás valahogy érvényét veszti. A gólyalábas képet viszont elirigyelem.