Tonika
Már hosszan ég az éjben a szénsötét,
S az Androméda szép szeme folt titok,
fátylak között a hold veti fény övét,
s magvain áll a diófa amott.
Embernyi nyár került odakintre most,
a perseúsi fény mi picurka láng!
ablakba dől a gondolat - esti poszt
lobban, üveglenyomatnyi magány.
És őrzi majd az álmot a szénsötét,
az Androméda szép szeme is marad,
rostok között a fény veti majd övét,
és hasadás neszel ősz fa alatt.
Szubdomináns
Hosszan lobban éjfeketében
Mélykék szépség - esti világ
Fátylán átlát holdanya éppen
s vén fám némán magvakat ád.
Ősz lép, s ősz lop rozsdavirágot,
Él itt áldott hősi parány,
Homlok pontok ablakon ülnek
s csurran-cseppen gyáva magány.
Domináns
Az őszi fény ez éjjen is oly csodás,
az Androméda fenn, magasan ragyog,
a hold meg ím, a fátylas íven,
éppen a kerti dió felett jár.
Ma elszaladt a nyár. Menekült, ahogy
szaladt az év is, évek is egyre túl
az ablakon, s merengve nézem:
nyomvonalukra aszott levél hull.
Az éjszakát takarja az álmom is.
A megmaradt egy. Éberen ülsz te majd,
s megőrzöl égető parázson,
míg a mag újra kisarjad ott lenn.
Látom én is hogy fagyi, köszi szépen a figyelmed! :))