Várom a buszt. Ennyi csak.
Egészen pontosan így, ahogy mondod Zoé.
Várom a buszt. Ennyi csak.
Gördülök lefelé, elérek a cimig, kattintok, új ablak, suhanó-rohanó kék autók, görgetek lejjebb, egy kis beton, de aztán lábak topánkában keresztbe téve - totál nyugalomban. És akkor eltöltött ez a hangulat, amiben talán te is lehettél, rohanjon csak a világ, én ráérek, a busz majd jön, amikor jön, van időm. Várok...
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
A busz persze nem jon, ott a varakozas az autok es a labak kozott. A csikkek, a mintak, a vonalak.