Hozzászólások

Picit a tilosban, picit magunknak játszunk, picit elbújva, nem készülve erre nagyon, hanem csak úgy, ahogy kiadja, ahol lehet.

Van itt valami tortenet, erzesekbol, nem szavakbol. Talan a kislanye, talan Krisztae, talan Csabae. A to, amiben furodni nem szabad, a magas, ritkas fu, ami a puha gyermeki talpat nem szurja, a fa jatekosan girbe-gurba agai, amik nem nyugtatnak meg.

Szép. A fekete-fehértől olyan, mintha az én gyerekkoromban lenne. Mintha én lennék ott
1967-ben. Annyira időtlen.

Vízpart, nagy fa, kis gyerek... Mi kell még? Tetszik!

Új hozzászólás