Mese. Egesz heten ragyogoan sutott a nap, gondoltam jo lesz hetvegere egy napfelkelte, lagy szinatmenet meg hatulrol kodde vilagitott para meg kismacska hijan minden, ami egy (ujabb) giccshez kellhet. Negy elott keltem. Mikor kileptem az ajton, szitalt az eso. "Akkor meg nem sejtettem", mivel sotet volt, hogy az egesz eget egy darab szorke felho boritja. Negyed otkor parkolo, husz perc seta a helyszinig az akkor mar zuhogo esoben. A nap addigra felkelt, bar ennek kozvetlen bizonyiteka nem volt lathato, csak kozvetett - vilagosabb volt, mint ebredeskor. Igy lett ma napfelkelte helyett egy ujabb szurke kep.
Tetszik a táj, de ez a fehér ég nekem idegen most.
ez jó, ember és a táj, az uralás, a pozíció, egy markánsabb eget kéne kifogj