Valahogy így, Csaba, igen.

Az ember egy pillanatra megall, ahogy a kovetkezo kupacot az ablakparkanyra teszi (mar csak ott van hely), kinez az ablakon, sohajt, talan kicsit a kupacra tamaszkodva elorehajol, hogy kozelebb legyen a termeszethez, a fak suhogasa, tudja, csak emlek, az agya jatszik vele, a levelek illata mennyire mas, mint a fue, s ha meg viragot is hoz messzirol a szello, erzi a boren, hat ez nem holmi legkondi... De, ez a legkondi, rezzen ossze, es en itt vagyok az irodaban. Mar csak het es fel ora van hatra a napbol.