Keresem mindig a mögöttes vagy fölöttes, belső információkat, üzeneteket, és ez valószínű az én hibám, hogy ott is keresem, ahol nincs, vagy ahol nem kell legyen. Van egy ritmusunk, ezt a kamera létrehozta a négyszerezéssel, tulajdonképpen ezt Zsuzsa kihasználja, és én ezt értem, egy nagyon jó ritmus jön létre. Hogy kócos vagy sem, az nekem inkább akkor lenne igaz, ha egy készült volna, és nem négy, mert ez így most inkább egy fűrész, egy cápa fogsora, nekem ez így együtt mást ad. Igaz, én nem tudom ilyenkor külön értelmezni az egyes csíkokat, pontosabban akkor jövök igazán zavarba, amikor külön a csíkok érdekesebbek, izgalmasabbak annál, mint amit együtt kiad. Nekem képhatártól képhatárig tart a kép, tehát attól még, hogy ez négyfelé van szeletelve, attól még ez egy kép marad. Akkor itt van ez egy fűrészfog, ami egy jó ritmus, szépek a tónusai, miközben a barátságos fényviszonyokat ez a nagyon határozott cikkcakk-forma eléggé zárójelbe teszi, tehát a kettő dinamizmusa az, ami fontos lehet, hogy van egy nagyon határozott agresszív vonalvezetés, és ehhez egy kellemes környezet társul. Lehet, hogy ennyi a megoldás, nekem nem kell többet keresnem ebben. (hegyi)