Ami az erénye és pozitívuma ennek a képnek, az a tónusterjedelem. Nagyon plasztikus lett a szobor. Még egy kicsit talán lehetne a középtónusokkal dolgozni, hogy azt a sötétebbek felé elvíve még jobban kijöjjön a térbelisége ennek az alkotásnak, és az is nagyon tetszik, ahogy leválasztottad ezt a fény és árnyék megválasztással, és a nézőpontmegválasztással a háttérről. Ami nem igazán tetszik, az az elhelyezése mindennek, mert valahogy ez most le van csúszva ide bal alulra, és a kép jobb és felső szakasza nincs kihasználva mint regiszter, tehát oda nem raktunk semmilyen üzenetet. Így értelmezhetetlen számomra az, hogy miért ebben a pózban van ez lefotózva. Tehát miközben jót tenne a képnek, hogyha kapnánk még a lábakból, amit nem tudom, hogy miért hagytál le – lehet, hogy ennek van valami oka ott, elcsorbult a szobor, vagy oda voltak pakolva valami giccsek, műanyag koszorú, vagy a fene tudja micsoda, nem tudom, csak találgatni tudok. De a néző az meg olyan egyszerű lény, hogy nem sokat akar találgatni, ő kész megoldásokat akar kapni. Most itt ennél a képnél ez nem teljesen befejezett. (hegyi)
Elgondolkodtam ezen a jó kis képen. A háttér részletessége szinte a szoboréval vetekszik, a szemünket a szobor tekintete felé kormányozza a megvilágítás is. Az nagyon feszülté teszi a fotót, hogy a kompozícióval a tárgy árnyékát emeled ki. Mintha ott történne valami. Ami persze érdekes lenne, de én ezt nem találom. Így nagyon hangsúlyos az árnyék, mintha Narnia kapuja nyílna ott.