Stílus

Debrecenben kéthetente szokott megrendezésre kerülni egy régiségvásár. Amikor csak tehetem kimegyek fotózni, kitűnő témát szolgáltat érdekes tárgyakról, érdekes emberekről, érdekes sztorikról. Nameg segít leküzdeni a félelmem az idegen emberek fotózásakor. Hunter S. Thompson életérzés!

Azt írod, hogy félsz az idegen emberek fotózásától, ez érdekes kérdés, úgyhogy akkor még a saját magad fotózásával foglalkozzunk első soron, és ha azzal már megvagyunk, vagy eljutottunk egy stabil szintre, hogy a fényeket, a kompozíciót jól csinálod, akkor át lehet térni mások fotózására. Addig azért nem javaslom, mert a talált képek, azok talált képek fognak maradni, a beállított képeknél pedig, ha ugyanazokat a hibákat követed el egy idegennel, mint amiket magaddal elkövetsz, az azért ciki, mert közben megkértél valakit, hogy legyen a te szolgálatodra és elpazarolsz egy lehetőséget és újra megkérni, hogy figyi ezt elcsesztem, vegyük újra, az nem olyan nagyon könnyű. Ennél a képnél az a helyzet, hogy valamiért ragaszkodtál ahhoz, hogy ennyi eget kapjunk, holott az nem nagyon érdekes, engem nem az érdekel, hogy ott mi van az égben, mert nincsen semmi. Telly Savalas megjelent a pécsi vásáron, ő maga érdekes lenne, de lejjebb kell vinni a kamerát. Ha kihajtható hátlapja van a kamerádnak, akkor könnyebben megoldható, hogy a hasad magasságából fotózz, ráadásul kevésbé zavaró, minthogy a fejednél legyen a gép és jobban is tudsz koncentrálni arra, hogy mi történik. Én ezt javaslom, mert ad egy jó nézőpontot, hogy egy kicsit lentebbről fotózunk és belátunk oda a sapka alá. De mondom, most még ne ezzel foglalkozzunk, még maradjunk meg nálad. (hegyi)

Hozzászólások

Kínos, ciki, égő című Törökösenemhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Új hozzászólás