Hozzászólások

Komolyan, de nem eléggé. Még. Mert még egyelőre arányában erősebb a mímelés, a színház, mint a valóságos érzet, érzület. Nem baj ez, másnak se megy egyből. 

Köszönöm a biztatást István! A kivágás nekem valamiért így tetszett, csonkoltan, viszont a hasammal tényleg nem tudtam mit kezdeni, az ott egy üres, világos tér, pont azért akartam a mellbimbót középre, hogy megtörje. Valahol sikerült a dolog, ha megjáratja a néző szemét.

Zsolt! Kérem alássan én az aktot komolyan veszem, ilyenkor nincs mackónadrág a környéken sem, pontosan az átélés, autentikusság miatt. A kétségek gyorsan múlnak, a válaszok pedig jönnek. Magammal szerencsére megbarátkoztam az elején. :)

István jószerivel elmondta, amit én is gondolok, kis kiegészítés: ezeknek a képeknek az igazi problematikája az István által említett kompozíciós nehézségek mellett a hitelesség. Az, hogy elhiggyem, hogy te most szenvedsz. Vagy élvezed. Vagy valami. Át kell élni. Más témakör, de ezért szoktam mondani - kevesen tartják be szerintem, ahogy tapasztalom, hogy ha csinálsz egy önképet, ahol mondjuk félalakos képben aktot fotózol, az úgy nem megy, hogy közben rajtad a mackónadrág, mondván, az úgysem látszik. Az akt az akt, és ez akkor is igaz, ha félalakos és nem látszik az alsótest. Akkor is tessen nekivetkezni, mert különben mellémegy, vicc, vagy átéletlen kaland marad csak, ami a képre kerül. Ami nem történik meg, az nincs. Te most egyfajta akciófotó vonalon mozogsz, és ez oké, de ehhez az kell elsőre, hogy magaddal tisztába gyere és magaddal kapcsolatban fő vonalakban ne legyenek kétségek és kérdések megválaszolatlanul. Vagyok, aki vagyok, csinálom, amit csinálok, vállalom. Ez fontos. 

Amit csináltál, az önportéban nehéz, persze, mert vagy időzítőzöl, vagy kötözött kézzel távkioldózól, és nem látod magad, mert a szemed is csukva. Én ilyen eseteknek úgy kezdek, hogy elve nagyobb teret hagyok, messzebbről, vagy nagyobb látószöggel fotózom, hogy lehessen a kivágáson módosítani, és eleve több pozícióból lövök először párat, még a kellékek nélkül, hogy megtaláljam a jobb nézőpontot.

Itt most az egyik legerősebb képi elem a nagy világos üresség közepén ücsörgő sötét folt, a mellbimbód - annak ellenére, hogy nem az van a fókuszban. A felső harmad jelzője a kaotikus, totál ellentéte az alsó képfélnek, amire az üres jelző lenne jó. Ha mérnénk a nézők szemmozgását, szerintem valami olyasmi lenne, hogy képre nézve mellbimbó azonnal, majd felkapja az ember a fejét, majd le a nyugira. majd fel, mert mi van ott fent, majd le megint, a nyugi, és így tovább. Mindez lehet a kép erénye is, nyugtalanná teszi a nézőt is, és itt most a téma sem túl nyugodt.

Viszont az alsó félből vágnék, és oldalra viszont hagynék, és megint a kamerát picit valahogy máshova kellene, talán pici balra mozdítva...

Szóval megvan a technikád, megvan az ötleted, ügyes is vagy, nem érezhetők hogy nehézségeid lennének az elkészítés körül, nem izzadtságszagú.  Fiatal vagy, jól áll neked ez szerintem. Finomítások, kompozíció, kis esztétikai plusz ismeret ami jól jöhet - persze mindez bárkinek.

Új hozzászólás