Ezt csinálom, amikor a dolgozóba vagyok! Ezt a képet is telefonnal készítettem. Az exponálást 10mp-re állítottam és bekaptam a telefont a számba és egy picit megemeltem a fejem. A koncentrálástól egy picit kinyomtam a hasam.

Tetszik az ötlet, de kompozícióban szétzilált az egész. Nagyon jó a leírás, Pedro Almodovar Kika című filmje jut eszünkbe, ahol Andrea, a riporternő a fejére szerelt kamerával örökít meg helyzeteket, ettől, hogy egy jó technikai geget használsz, ha ez mégis kevés ahhoz, hogy a kép, mint egységes sűrítmény kompozíciójában működjön, akkor teljesen mindegy, hogy csináltuk, kézenállva vagy máshogy, ha nem 100%-osan erős a kép, akkor nem tudok ezzel mit csinálni. Máshonnan megközelítve: jó az ötlet, jó, hogy a fejem tetején a kamera, de kompozícióban rendezzem már meg ezt a káoszt. A káosz képzőművészeti szempontból nem a káoszt fogja tükrözni, hanem az eredménytelenséget, tehát picit az asztalt be lehetett volna rendezni, manipulálni, hogy a munkára, a privát térre még jobban tudjak sűríteni. Attól félek, hogy maga a technikai trükk, hogy a számba vettem a telefont, ez túlságosan lefoglalt ahhoz képest, hogy elfelejtsd, hogy mire megy ki a fuvar, mert azt a nézőnek meg kell értenie. (szőke)
értékelés: