Szaturáció :) oké, nekem nem a színkezelő menüpont ugrott be hanem a szaturáció mint telítettség, ez a nagyon erős clarity vagy kontraszt hatás - a white saturation vagy mi a szösz -, csak hülyén néz ki a túlvájtszaturált szó :) Persze lehet, hogy nem is ez a helyes szó, de úgy tűnik átment mit szeretnék mondani.

A képarány mánia pedig tök jó "szeizmométer" :) mert ebből tudható, hogy meddig érdekel elsődlegesen a technológia, és mikor mozdulsz el a kép határáról a belseje felé (képletesen), amikor alá tudod rendelni a műszaki paramétereket a célnak.

Átgondolva persze lehetne úgy is, hogy tényleg ragaszkodsz a képarányhoz, és csak azt fotózod le vagy csak úgy, hogy az maximálisan összhangban legyen a képaránnyal. A fenti képre viszont szerintem ez nem igaz, és amúgy meg ez egy komoly gát is lenne. De mi a sztenderd képarány, vagy ha csak az eredeti méret játszik, akkor hogy lehet összerakni egy többképes montázst?

Másik eset talán, amikor nagyon fontos, hogy eredeti, vágatlan, ép kép szülessen, mert ez egy eredetiségi, vagy egy technológiai kritérium. Eredetiség kritériumnál azt gondolom, hogy akkor egyéb képi manipuláció sem megengedett - logikusan. Technológiai meg nem áll fenn. Szóval ez sem igaz a fenti képre.

Szumma, marad a szeizmométer... :)

De mindez persze egy privát vélemény volt, szabadság van, és érvényes teljesen másképpen is gondolni, szívesen meghallgatom az érveket, hátha...

Valamiért mániám a képarány megtartása. Ha vágok és nem crop-olok, nekem természetellenes valamiért. Mondom, mánia :)
Zsolt nagyon jól kitaláltad a postaládakulcsot, nem is tudom hogy miért, de egyből ezzel ugrott be. Gondolom mert olyan kicsike, meg természetesen a textúrája miatt.
A mondanivaló nálam amolyan "Tessék, itt a kulcs a titkomhoz" akar lenni. Tudom igen, klisé.
A túlszaturáltat nem értem egy FF képnél :) Igen, a textúra lehet, hogy erősebb, de isten bizony épp csak húztam rajta egy kicsit. Munkáskéz, no.
Mindenesetre köszönöm szépen a megosztott gondolatokat. Ígérem, kilépek lassacskán a zónából, csak még hagy ismerkedjek kicsit ezzel a technikával. Következőnek egy 'barn door' szűkítőt szeretnék eszkábálni, azzal majd zónázunk :)

Nos, kérted, írjak, semmi baj amúgy ha valaki határidőn túl küld be heti leckét, simán belefér, miért ne, csak írja oda nekem rendesen a megjegyzésbe, hogy melyik hanyas heti lecke.

A kép tetszik. De közhely. Ki kéne a komfortból lépni, nem vagy te nagymama. Szóval jó, bár hogy miért postaládakulcsot akarsz adni, nem világos, de inkább azt mondom, hogy megugorja a leckét, de nem vált ki belőlem elég személyes érzetet.

Nagyon hatásos fotó. Pár gondolatot elindít, amit ha nem bánod, megosztanék most, ahogy jön, nem mélyedve bele.
Egyik a kéz. Nekem az az erős. Óv, véd, bölcső, megviselt, erős, gyengéd (néhol kicsit azért túlszaturált)
Másik a kulcs. Jó, de mégsem az igazi. Egyrészt mert elhasznált sztori, másrést mert itt kicsit idegen nekem. Bármi kicsit organikusabb jobban összhangba hozná a kézzel, bármi ami élesebb, merevebb, fájdalmasabb szétfeszítené, taszítaná. Harmadrészt a megoldás metaforájában másodlagossá teszi a Titkot, mint olyat, mert a kulcs a megoldás jelképe. Ha keresel valami bármi szöszt, cérnabogot, papírcetlit, vagy nem tudom, ami maga lehet A Titok, akkor a kéz is belép a tartalmi síkra, mert többé már nem óvó kéz lesz, hanem a titkot óvatosan megmutató kéz, és hallom mellé ahogy mondod: nézd csak!
Ezek jutottak eszembe ránézésre. Bocs, hogy a semmiből csak így :)
(UI: a képkivágáson is talán picit lehetne, ne feltétlen ragaszkodj az eredeti arányhoz.)