Értem, amit írsz. Megsértődni nem fogok, mert én sem gondolom magamról, hogy különösebben fejlődnék, de te se tedd, kérlek. Én már annak is örülök, hogy egyáltalán fotózok, nekem már ez is "fejlődés" (igazából pont az utómunka az, amiben érzek magamon némi előrelépést - ebben nagy segítség volt a hetihegyi). Szóval ilyen értelemben szerintem mindenkinek másról szól a 365, vagy legalábbis nem mindenkinek ugyanarról.

A 365 épp arról szól, hogy a kényelmes nyugis mellett megszokd és megtanuld az időre kész kell lenni módit is. Szólni meg azért szól az ember, ha megcsúszik, hogy a másik ne várjon, feleslegesen. Mert a képek ide nem csak úgy maguktól repülnek fel, azokkal nekem dolgom van. Egyesével, minddel. Azt nem magyarázom el, miért kellene tartani a napi feltöltést, miért lehetne belőle tanulni és milyen pozitív hatásai lennének, mert aki nem érti ennyi idő után, vagy ellenáll neki, annak újat nem tudok mondani, csak reménykedni, hogy egyszer leesik, mi a különbség.

De igen, annyi időm lett volna - csak valahogy azt hittem, hogy miután beszéltünk már erről, nincs sok értelme újra leírnom a miérteket. Semmi újat nem tudok mondani. Úgy érzem, hogy az a lényeg, hogy van-e képfeltöltés vagy nincs - ha nincs, hiába mondom, hogy most azért nincs, mert határidőm van, vagy hogy tegnap azért nem volt, mert elaludtam a gyerekkel... attól még nem lesz képfeltöltés. :(

Nekem kell egy kis idő és egy kis nyugi, hogy foglalkozzak a képekkel, és ha ezt nem tudom rászánni, nem töltök fel, csak remélem, hogy holnap sikerül. Tényleg nem megbántani akartalak a hallgatásommal, és bunkó sem akartam lenni senkivel, egyszerűen csak ennyire futotta.

Kriszta, ez a te dolgod és rajtad áll. Azt ne mondd, hogy annyi időd se volt, hogy írj egy üzenetet, vagy mailt, hogy csúszol, mert nem hiszem el, ez is rajtad áll.

Az elmúlt egy hétben mindennap úgy gondoltam, hogy "na ma este sikerül eljutni odáig, hogy tudjak időt szánni a képekre", aztán mégsem sikerült. Nem előre eltervezett "szabadság" volt ez, egyszerűen egyre jobban maga alá temetett a munka és az egyebek. De én sem akarom ezt tovább boncolgatni - ne haragudj, ha ezzel megbántottak, vagy bárki mást itt megbántottam a közösségben. Nem volt célom.

Kriszta, miután kivettél majdnem egy hét szabadságot anélkül, hogy szóltál volna nekem róla, és mivel ez nem az első ilyen eset, és amit most írok, az mindenkire vonatkozik, és vonatkozott eddig is, szóval legyen ez az utolsó ilyen, és maradjunk abban, hogy a következő kihagyásod a 365 befejezése is lesz egyben. Mert nem az a probléma, ha közbejön valami, ilyen mindenkivel előfordulhat. A gondom az, hogy arra se méltatsz, hogy szólj. Nem akarom boncolgatni tovább a tehetség és az az iránti felelősség kérdését, sem a közösségét, mert ha ezt te nem érzed belülről, én helyetted nem tehetek semmit. Kösz a megértést.