Sajnos csak ezt az egy fotót tudom mutatni a teres találkozó záró pillanatáról, az utolsókként távozó maroknyi kis csapatról, akik didergő tagjai végig biztattak, és bíztak bennem, hogy minden nehézség ellenére is (úgy mint a hideg, a sötét, és az elfogyasztott sörök gravitációja) ellenére is végre ki tudom nyitni a hátizsákomat, és megtalálom benne az eszközeimet, azokat össze is tudom szerelni, és fényre bírom, amelybe végül boldog meglepődéssel tekinthetnek, mint Ali Baba az előtte feltáruló barlangba. Így nyílik meg valami, miközben zárul más... ;-)
Köszi Feri, örülök!
Nyözö: pontosabban távkioldóztam, nem időzítőztem. Ha megnézed Jóska vállán a kezem, oda rejtettem.:)
Zsolt: mindamellett, hogy igazat adok abban, hogy a fotós a csoportképnél is instruáljon, azért engedd meg kocka magamnak a folyamatok szélesebb körű elemzését - ha már ebbe a jelzőbe hajtottam önkéntelenül is a fejem... (Hiszen ez az elmélkedés akkor már nekem egy megbocsátható privilégium is...nem? :)))
Azt gondolom ugyanis, hogy egy ilyen találkozóra az ember elsősorban barátként, csoporttársként megy, lazítani, beszélgetni, nem a kreatív fotós öntudata dominál (Oké, nem általánosítok, mondom csak a saját nevemben). Igaz, készültem rá, hogy fotózok, azért volt ott a gép nálam, de 1-2 sör után már ez a vágyam eltávolodott tőlem (és ilyen jellegű találkozókon feltehetően el is fog), és mint Baudelaire Albatrosza, oly ügyetlenül esek-kelek, ha mégis belekényszerülök fotós tevékenységbe, például egy jóbarát ellenállhatatlan (értsd ellentmondást nem tűrő) felszólítására... :)) Na, erre mondhatod, hogy gyakorlás kérdése, és elhiszem, erre a javaslati részben visszatérek még.
De mondok mást is - ha elnézed nekem még a tréfálkozó kedvem :) Annakidején irodalmi összejöveteleket is tartottunk - ugye nem itt, az másik csapat volt -, de nem azért, hogy ott írjunk verseket :)) Amúgy lehetett volna az is... tényleg, miért is ne? De akkor maximum felolvastunk sörözgetés közben. Persze erre mondhatod, hogy az már mennyire más műfaj, komoly versíráshoz elvonulás szükségeltetik, sörhabos, borgőzős hangulatban abból nem lesz értékelhető valami! És bizonyára igazad is van... De akkor mondhatom azt is, előre megfontolt szándékkal provokálva a Tér másik felét ezzel :) hogy egy rádiósnak sem jutott eszébe hogy riportot készítsen ott... ;-) Mindenki csak kommentelt!
De hogy ne maradjon javaslat nélkül e sok beszéd, és komolyra fordítsam a szót, esetleg elevenítsük fel a gyakorlati célzatú találkozókat, ahol a fotózás, akár a rádiózás, akár a kettő összevonva van célzottan jelen, és szakmai kurzus is egyben, úgy is történik a meghirdetése. Negyedévente vagy félévente egy ilyen beleférhet - és mindettől különítsük el a sörözgetős, kajálós, baráti, újra találkozunk összejöveteleket, amin természetesen ugyanúgy bárki fotózhat kedvére, és örül mindenki, ha megteszi azt, bárhogyan is sül el a vakuja, vagy fókuszál a lencséje, de ha mégis amúgy dönt valaki, hogy kihagyja, akkor az se legyen már baj.
Remélem, zömében a jószándékú, és tréfálkozós hangomat hallottad! És mindezt a bulifelhívásos tervezetedre válaszként szültem, miszerint a fotósok fotózzanak ilyen összejövetelen! Szerintem ezt nem kell így közzétenni, aki úgy érzi, az fog. A célzottan szakmai találkozón meg aki megy, az fog.
Ja, és az ilyen fotók utólagos értékelése lehet jó, én örülök, hogy észrevetted a technikai hibát. De messzemenő következtetéseket sem szabad levonni, más tekintetben pedig bizonyos körülményekkel megértőek maradhatunk... Én így látom...:))
István, igyekszem rövid lenni magamhoz képest - ezért a lényegre mondom most a választ. Kell kitalálni fotós sétát, helyzeteket, akár tábort is jó lenne, ez fontos. De ez más dolog, ott más a feladat és a téma is.
A találkozó alapvetően nyilván arról szól, hogy jól érezzük magunkat együtt. De arról is jó lenne, ha szólna, hogy tudósítsunk magunkról azoknak, akik nem lehettek ott, igen kevés használható csoportképünk van, márpedig az jól jön, ha pl egy eseményt kell meghirdetni - mert most bajban vagyok ezzel, hogy ha pl a facebook csoportunk fejlécébe kellene kép, nem tudok miből válogatni, ha valahol be kell mutatni magunkat, nem tudok kiadni egy jó összképet, szóval ez azért ilyen kérdés is, és erre is kell megoldás. Lehetne persze bonyolítani úgy, hogy kifejezetten erre szervezzünk valamit, de lehet, hogy az meg nem lenne természetes eléggé. De én benne vagyok abban is, hogy keressünk egy műtermet, ahová elmegyünk minél többen, egy csoport, aki fotós, egy másik csoport, aki rádiós, találjunk ki valami poént, mint anno, amikor Andrásnál voltunk és pucéron fotóztuk magunkat csoportképen, mert kell a humor és a meghökkentés is, aztán akkor az lesz, amit használhatunk majd. De ettől még marad az az igény is, hogy legyen tudósítás, ahogy Feri megcsinálta, és ez meg úgy van, hogy több szem több kép, nem marad le senki. Jó vele visszaidézni a hangulatot, kedvet csinálni a bátortalanabbaknak, ez is fontos. És ez nem megy a szórakozás rovására, hiszen mindig van mindenkinek 5 perc üresjárata, amikor fotózhat. A mi erősségünk az arcunk. Mutassuk meg.