Folyton úton... Jövet-menet.
Van úgy, hogy annyira leköt az Út, hogy elfelejtem, mi is a Cél.
Néha a Cél homályosítja el az odavezető utat.
Néha megpillantom Magam és megállok.

Olyan ez az egész, jó, sejtem én, hogy visszapillantó tükör, söttörö-röttörö, de olyan ez az egész, mint hogyha valahol 1985-ben a Horizont mozi gépházában lennénk, és lent vetítenék a Balázs Béla Stúdió valamelyik akkori munkáját, és fönt a gépész figyelné a gépházból a vetítőtermet. Ez azt is jelenti, hogy a kép fölső harmadában lévő teljesen fekete fölső felület nyomja lefelé a száguldó utat, uralkodóként van, kézjegyként jelen a tükröződésben az alkotó, aki a varázskamerája mögé bújik, és ettől van az egésznek egy furcsa dinamikája. Az alsó, világos, filmmúzeum-szerű képekre ránehezedő fölső, fekete színnel körbekeretezett jelen. Úgyhogy én ezt egy jó választásnak, egy jó ötletnek, egy jó gegnek tartom, az a kérdés csak, hogy a Gergely a következő munkáiban is meg tudja-e tartani ezt az abszurditást. Három disznó. (szőke)
értékelés: