Néha jobban vagyok, néha rosszabbul. Nem tudok túllenni Rajta. Ha elfoglalom magam, ha dolgozom, ha beszélgetek, ha barátkozok, egyszóval, ha nem gondolkozok, akkor jobb. Ha meg kicsit egyedül, csendben maradok, akkor meg rosszabb. Mert eszembe jut. Ha csak egy röpke pillanatra is. És ha eszembe jut, akkor hiányzik. Ha hiányzik, akkor szeretnék valamit tenni a hiány megszüntetésére. Ekkor meg eszembe jut, hogy nem szabad, és hogy miért nem szabad. De lehetne. Elgondolom, hogy mi minden lehetne, lehetett volna… És nagyon szeretném, ha lenne. De nem szabad, mert nem lehet. Ez mind most van, illetve volt. De azt nem tudom, hogy mi lesz. Azt se tudom, hogy mi szeretném, ha lenne. Mert azzal együtt, hogy rosszabbul vagyok, amikor Rá gondolok, mégis jó Rá gondolni. De talán jobb lenne, ha mégse gondolnék Rá.