Mikor ott vagyok, Ott vagyok...
Mindig, amikor az első leckét bekülditek, akkor felmerül azért az a kérdés, hogy biztos pontosan értelmeztétek-e, elolvastátok-e, megnéztétek-e azokat a filmeket, amiket a leckékhez készítettünk. Ugyanis az első lecke, portré arc nélkül leckénél ugye az a feladat, hogy valamilyen módon azért valami testrésszel szerepeljünk ezen a képen. Erre a leckére érkeztek már árnyékképek beküldésként, amiket próbáltunk elfogadni és próbáltuk beleépíteni ebbe a leckefolyamatba. Itt most egy olyan képet kapunk, ahol szintén megjelenik ezen a gyönyörű vörös nádason valószínű a szerzőnek az árnyékképe, ugyanakkor azt mondom, hogy itt az arányrendszerekkel azért nem árt foglalkozni. Én tudom, hogy fontos az a Hold ott az égen, ami megjelenik. Én tudom azt, hogy nagyon szép az a kék átmenet, az a tónusátmenet, ami a háttérben megjelenik, de mégis azt mondom, hogy azért egy döntést meg kell tudnom hozni, hogy nekem most az az izgalmas ezen a képen, ami a nádon létrejön az árnyék által struktúrában, az az érdekes, ami ez az egész képnek egy átfogó folyamata, vagy pedig az a fontos hogy azt a Holdat is én megláttam és milyen érdekes, hogy nappal látom a Holdat az égen? Itt most ez a döntés minthogyha nem hozódott volna meg és ezért elég nehezen áll össze kompozíciós rendjében az a struktúra, amit most látunk. Főképp abból adódik ez, hogy ráadásul ez az állóforma két oldalt, tehát jobb és baloldalon is annyira szűken hagyja meg ezt a teret, hogy nincsen kapaszkodónk. Értelmezzük azt, hogy vizet látunk, értelmezzük azt, hogy nádat látunk, fákat látunk, de tulajdonképpen azon kívül, hogy ezek az ismereteink alapján történő értelmezések, kompozícióban ezek nem kapcsolódnak össze, nem állnak össze egy szerkezetté. Úgyhogy én azt mondom a Gergőnek, hogy én nagyon értem azt, hogy mért fontos számára ez a terület, miért fontos számára ez a természeti jelenség, de ez a néző szempontjából kevés. Én azt kérném, hogy ismételje ezt a leckét. (szőke-hegyi)
Új hozzászólás