A lemenő nap utolsó sugarai

Az év bizonyos szakában a Nap a fürdőszobán át egy keskeny csíkban még beköszön a napplinkba, mielőtt aludni térne.

Gábor egy nagyon átgondolt és nagyon sokszor elmélyült alkotó és most is egy igazán izgalmas és igazán nagy kihívású képet közöl. Az előtér és a háttér viszonylatában két nagyon fontos út is látható a képen. Mindaz, amit itt a talpat hátulról megvilágító fényjelenség ad, és egy szórt fény baloldalról a kamera mögül, ez egy nagyon izgalmas jelenség. Másrészt pedig az a háttér, ami lehetne csak egy fal, egy felület, egy szürke háttér, de ez a háttér azért annyira tartalmaz információkat, hogy a talp gazdáját, tulajdonosát is sejthetjük folthatásaiban. Én pedig azt mondom, hogy ez a kettő, a kettő viszonylata erősíti föl ezt a képet, és ha ez a kettő viszonylat ilyen szoros, mert hogy a spontán idelátogató és csak úgy a képre tekintő ember számára tulajdonképp rögtön a talp jelentkezik főszereplőként, a lábujjacskák, majd egyszer csak létrejön egy másik üzenet, észreveszi az ember, hogy, de hát ránk tekint a talp gazdája valahonnan a messzeségből. Ebből az következik, amit próbáltam itt valamennyire, rendezetlen módon körbejárni, hogy nagyon fontos lenne közelebb húzni fényben, él-fényekben, értékekben azt a bizonyos hátteret is, de csak épp annyira, hogy a szólót, az igazi üzenetet a talptól ne vegyük el. Egy picit a háttéren emelnék fényben, és közelebb hoznám a talp történethez, másrészt én bátrabban kezelném a talppal való foglalkozást. Azt mondanám, hogy nem érzem indokoltnak azt, hogy a talp egésze miért itt és pont itt van az alsó képhatárral megszakítva. Amennyiben a Hét törpe, amelyből jelen pillanatban magával Hófehérkével együtt is négyen vannak jelen, ha ők a főszereplők, akkor nyilván azt is próbálom ezen keresztül megfogalmazni, hogy az alsó képszegmensből 1/3-ot kellene vágni, miközben ezt a képet tekintve nagyon is fontosak a talp többi jelenségei. A bőrfelület, a bársonya, a puhasága, a domborulatai. Akkor pedig azt mondom, hogy mért nem kaphatok én ebből többet? Mért lehet csak a fotós élménye ott a valóságban, az öröme ennek a talpnak a megfigyelése, áhítata, csodálata? Mért nem enged bennünket is közelebb? Valahol határmezsgyén érzem ezt a bemutatást. Minthogyha valaki kisgyerek, szeretne az odaérkező családlátogatásra megjött rokonoknak adni a süteményből, mert azt mondták neki, hogy adjon, de vissza is tartja a legfinomabb falatokat. De úgy gondolom, hogy ettől függetlenül a két disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

Új hozzászólás