Vége a munkaidőnek

Kedvelem ezt a képet, bár azt kell mondjam, hogy engem kevésbé izgat az a struktúra ilyen mennyiségben, amit a tetőn felgyülemlett hó tud nekem mutatni. Ennek a fele is elég lenne. Kompozícióban számomra nincs ez most befejezve. Valamennyit visszahúz és helyreránt ez a függőleges oszlop, amit a kép jobb fölső sarkában láthatunk, de sokkal izgalmasabb a képnek az a része, ami a kép aljának és közepének részén látható, mégpedig az, hogy ott valaki, mintha állna azon a folyosón és mögötte van valamennyi fény. Nem tudom, hogy térben a Gábor mennyit tud mozogni, de lehet, hogy érdemes lett volna, ezzel a komorságot ellensúlyozó figurával foglalkozni. Tehát most elviszi ezt az egészet értelmezésben és kompozícióban is a tető, és az a fajta magányosság, amit ez a megoldás hozni tudni azzal a figurával és azzal az egyetlen pici sárga folttal, az most nem igazán kap hangsúlyt. Mégpedig a tér ábrázolás miatt nem. Hogyha kiterítve tudom ezt szemlélni, akkor is azt mondom, hogy kicsike az a pontocska, de annyira határozottak ezek a vonalak, hogy nem engedik síkba redukálni ezt a felületet. Úgyhogy – miközben én ezt nagyon kedvelem – megint azt mondom csillagozva, hogy jó lenne egy ismétlést látni esetleg ebben az értelmezésben is. Most nekem ez egy kicsit esetleges. Semmi nem párhuzamos semmivel, minden valahová fut, de igazándiból nem érthető, hogy hová, ez nem kerül bele a képbe. Tehát nekem ez egy kicsit zavaros, billeg egy kicsit ez a kompozíció. Jó lenne látni valami ismétlést. (hegyi)
értékelés: