rossz egyedül

Azt hiszem, sokunk életében meglévő emlék az, amikor lemegyünk játszani a kisjátszóra, hogy majd biciklizünk a haverokkal, és mire anya leenged minket, a haverok már elmentek és egyedül bolyongunk a lakótelepen. Ehhez nagyon hasonlatos ez az érzés, ami nekem ennél a képnél előjön. Egyetlen egy kérdés, hogy itt megint van egy elfordulás a kép síkjában, ami nem lenne rossz, csak jelen pillanatban ez akkor lenne igazán értelmezhető, hogyha mondjuk abból az ablakkeretből, ahonnan kinézünk, adnánk egy picivel többet. Valamennyi most is érzékelhető talán, de akkor a távolság még jobban megmutatkozhatna. Nagyon szeretem ezt a képet, ugyanakkor abban sem vagyok 100%-ig biztos, hogy az a szerencsés pillanat, amikor ránk néz a modell. Mert, ha ránk néz, akkor már nem is biztos, hogy annyira magányos. Segítséget kérhet, de a magányosság nem annyira erősen jön ki. Az jó, hogy fölnéz, de ha esetleg egy másik ablakra vagy másik irányba nézne, akkor a magányosságot jobban hozná. (hegyi)
értékelés: