Sok képet készítettem ehhez a leckéhez, végül ezt a képet választottam, remélem másoknak is tetszik.

Köszöntöm Ildikót az Estiskolában. Azért izgalmas számomra ez a kép, mert egy olyan helyzetet mutat, ahol Ildikó tevékenykedik, tehát nem csak arról van szó, hogy Önportré arc nélkül, akkor lefotózom valamelyik testrészemet, hanem ezt ő egy tevékenység, egy kedvenc sport közben valósítja meg. Az a technikából is adódhat, hogy ebben a sötétedő, késő délutáni időben, amikor ez a kosarazás történik, már a fényképezőgép nem tudott éleset állítani. Ha ez egy olyan kompakt gép, ahol nem lehet manuálisan élességet állítani, tehát kénytelenek vagyunk az elektronikára hagyatkozni, akkor ez szinte megoldhatatlan. Ezt én nem vetem most a szemére Ildikónak. A kép maga tetszik, azzal együtt, hogy annak külön örülök, hogy a kép jobb oldalán nagyobb teret hagyott, ugyanis a mozdulat onnan indul. Ez egy majdnem befejezett mozdulatsor, aminek úgymond a kétharmadánál tartunk. Az is jó, hogy a kétséget meghagyja bennünk, hogy vajon sikerül-e a zsákolás, vagy nem. Egy feszültséggel teli képet kapunk, és ez külön jót tesz ennek az egésznek. A három csillag megvan, várom, Ildikó, a folytatást. (hegyi)
értékelés: