Nyári ágy. Télen nem látszana ki a hó alól.
Nagyon izgalmas ez a kép. Nagyon örülök annak, hogy Gábor azt is megmutatja, hogy kezdeményezőkész, hogy bizony mer energiákat belefektetni abba, hogy egy kép elkészüljön. Nem firtatom, hogy most kifejezetten ezért a képért hurcolták ki az ágyat, vagy szobafestés volt, vagy meszelés, mert ilyen szempontból ez mindegy is. Az a lényeg, hogy ezt a képet ő elkészítette. Egy picit van valami, ami mégiscsak arra utal, mintha ezeket a tárgyakat letették volna, és azért tették volna az árnyékba, hogy ne szívja meg a nap, ugyanis, ha megfigyeljük a képet, a bútorok nélkül, akkor egy nagyon nyugalmas, rendben lévő kompozíciót kapunk, az árnyéknak jó ellenpontja a háttérben lévő, bal oldalon álló fa- és bokorcsoport, tehát egy jó ritmusú képet kapunk. De idekerült egy ágy, egy kisszék, egy kancsó, egy szőnyeg és egy kutya. Abban vagyok bizonytalan, hogy most ezek a tárgyak mennyiben voltak tudatosan elrendezve. Hogy be akart rendezni Gábor egy szobabelsőt, avagy nagyjából ezek így kerültek ide lehelyezésre, és minimális hozzáadott mozgással létrehozta ezt a képet. Kérdéses némelyik tárgynak a szerepe, az is, hogy ha ekkora nagy, nyitott terünk van, akkor miért kell ennyire összezsúfolni ezeket a tárgyakat. Formák úgy vannak összekötve, ami nekem most bizonytalan. Főleg a kisszék az, ami nagyon furcsán kötődik ehhez az egészhez, de az asztal is nagyon rá van tolva erre az ágyra. Értem én azt, hogy miért van az árnyékban, még a filozófiáját is el tudom fogadni, hogy okos ember nem a napon kezd el aludni, de ha már ezt a geget kitaláltam, akkor próbáljam meg úgy megvalósítani, hogy ez az egész bátran foglalja el a teret. Most az az élményem van, hogy ez egy félszeg megoldás. Kihoztam ide ezeket a tárgyakat, és játszom ezzel, létrehozok egy képet, de nagyon nem kezdem el széthordani a terepen, hogy nehogy bolondnak nézzenek. Mintha utolsó percben a bátorság veszett volna el a komponálásból. Jó az alaphang, jó az irány, de mégis nekem valami azt mondja, hogy ez a tömegelhelyezés annyira egy pontra van sűrítve, hogy nem tudok mit kezdeni a kép többi részével. Valahogy most fölborult az egyensúly. De mint Ágy lecke, mint ötlet, olyan, hogy ettől függetlenül megadom rá a három csillagot. Szeretném Gábor véleményét hallani erről, amit most itt elmondtam. Az az érdekes, ha nagy festő elődöket nézünk, akár Szinyei Merse Majálisát, tessék megnézni azt a képet, hogy milyen furcsa a perspektíva ábrázolása, olyan, mintha egy nagylátószöges objektívvel dolgozott volna a festő, mintha felállt volna egy létrára, ki van egy kicsit terítve a perspektíva. A horizonthoz vezető út meg van növelve, hogy minél több alak elférjen, minél jobban lehessen látni a történetet, és tulajdonképpen a tájrész, a háttérrész ehhez képest kicsi. Ha megfigyeljük, ott a festő ezt azzal érte el, hogy egy olyasmi helyzetet választott, mintha egy domboldal lenne. Nyilván itt ez most nem megvalósítható, de lehet, hogy az objektív megválasztásával, ha nagylátószögűvel dolgozik Gábor, akkor lehet, hogy létrejöhet egy ilyen perspektívatorzulás is. Úgy jobban föntebbről láthatnám ezt az egészet, leíró jellegű lehetne, és az ember máris játékosabbnak tartaná a berendezést, mert most összetorlódtak ezek a tárgyak. (hegyi)
értékelés:
Szerintem jól venné. Írtunk (meg mondtunk) mi már neki ennél cifrábbakat is.
És most már én se így csinálnám meg ezt a képet.
Szóval csak nyugodtan toljad neki, Feri, majd ha meg leszek sértődve, akkor szólok. (Azt az egy oldalt, azért reprodukálhatnád egy ráérős pillanatodban)