Nagyon szuggesztív az üzenet, nagyon magával ragadja a nézőt, még akkor is, ha kompozícióban vannak vele problémáim. A bal oldalból a hajnál én simán vágnék, mert ott kivisz a képből az a felület, ami a haj mögött látszik, gyengíti a fókuszt, ugyanis itt a fókusz a szemeken van, és azon a gesztuson, hogy eltakarom a számat. Az egyedüllétről, a szorongásról, a szomorúságról nagyon jó üzenet ez a kép, még akkor is, ha az élességgel vannak problémáim. Egy olyan dolog van, amire szeretném Ágnes figyelmét felhívni: a csonkolás. Most, itt a szája előtt, az orra alatt tartott keze tulajdonképpen egy felismerhetetlen testforma. Ebben a formában, mivel sem az inak, sem a csontok, sem semmi nem utal elég erősen arra, hogy milyen testrészt, és miért látunk ott, azért ez most, ebben a formában gyengíti azt az üzenetet, amit a két szem számunkra közöl. A javaslatom az, hogy ilyenkor meg kell keresni egy olyan beállítást, ahol vagy az ujjaim látszanak valamennyire, akár kezdem egy kicsit magam átkarolni, vagy kevésbé feszesre komponálva, vagy a kézfejemet elforgatva próbálom az inakat, csontokat mutatni, tehát valamilyen formában ezt az utalást nem lehet ennyiben megúszni, hogy odatettem a kezemet. Itt van az a pont, amikor azt mondom, hogy igen, a gesztus érthető, amikor az ember a saját küzdelmeiben átkarolja magát, akár még harapja is az öklét, karját, vagy a szájába dugja a kezét. Ezeket mind ismerjük, mint érzés, de ezek az elsődleges érzésvonalak, utána jön az esztétikai megközelítés, ami ezt mindig módosítja egy picit, hogy mi az, amit valójában látunk, mert az a rögzült pillanat mindig másról szól, mint azok a helyzetek, amikor mindezt a dolgot kiterjesztjük a nézőre, és egy örökkévalóságot próbálunk befogni. A pillanat érzése neked volt meg, a nézőnek viszont az a pillanat marad meg rögzítve, amit exponáltál, a te benned felépülő érzés mindig hosszabb, mint amit az expozíció követni tud. Az irány nagyon jó, most ez kap egy csillagot, azért egyet, mert szeretném, ha Ágnes ezzel foglalkozna, és ezt a képet ismételné. De egy csillag mindenképpen megvan, mert szeretném őt bátorítani arra, hogy ezt az irányt kövesse. (hegyi)
értékelés: