Összevont lecke magamról, arc nélkül, mozgásban, a talp leckére egy igazi nyári képen. (Bár ma készült). Ma hazautazom, de aztán megint rögtön el. Talán onnan is tudok majd küldeni üdvözlőlapot.

Érdekes, hogy most mindenki egyszerre akarja az összes leckét megoldani, a Gábor is azt írja, hogy ez egy összevont lecke, portré arc nélkül, talp, mozgás, nyár... de hát én önhatalmúlag úgy döntöttem, hogy a talp leckébe teszem. Azért, mert egy nagyon szép megoldást látunk erre a feladatra. Azzal lehet vitatkozni, hogy – ez valami tengerparti környezet lehet, és látszik, hogy a Gábor már benne volt ebben a vízben, mert vizes a lába, nem tudom hol járhat, hogy ilyen cudar időben bemászkál a tengerbe – azért felhívnám a figyelmét, hogy vigyázzon magára, mert hidegek ezek a vizek – vagy gyónjon a Gábor, hogy hol járt itt. De mindenféleképpen nagyon érdekes maga az a perspektíva, ahonnan fotóz, és vitára adhat okot a partvonalnak az az ábrázolása, de a perspektívában mindenféleképpen segít – igaz akkor meg felmerül a kérdés, hogy hogyan vágunk, meg milyen nézőszöget választunk a kamerának. Mert nekem most a kép felső részében, ahol most a hátul lévő bal lábat látjuk, annál a résznél én egy picit adnék még hozzá, hogy jobban tudjon érvényesülni ez a fajta perspektíva, miközben fontos az, hogy mi történik a kép alsó részében – de ha egy ilyen döntést meg tudunk hozni, akkor megint az a kérdés, és ebben megint egy picit a határon érzem a megoldást – hogy mi a fontosabb nekem, hogy merrefelé haladok, és itt egy pici zuhanásélmény is van a képben, mert mindkét láb dől, tehát olyan, mintha egy zuhanás előtti állapot lenne, és akkor fontos lenne megmutatni, hogy hova érkezik ez a mozgás, kvázi még a kép alsó és jobboldali részéhez hozzátennénk, és ez a zuhanásérzet erősebé válhatna; vagy pedig, azt mondom, hogy ez csak véletlen, esetleges, nem ez a kép fő mondanivalója, akkor pontosan a jobboldali és alsó vágással ha még vágnánk, akkor egy feszesebb kompozíciót hozna létre, és akkor mindenféleképpen szükséges lenne a kép felső részéhez hozzátenni legalább egy ujjnyit, hogy befejeződhessen ott ez a formarendszer. Az mindenesetre biztos, hogy ez a forma, ez a zuhanásszerű állapot erőssége a képnek, dinamizálja azt. (hegyi)
értékelés: