Tudom, tudom... csomagot fenyőtől kicsit balra, 'kempingezőket' arccal kifele... nem vitt rá a Lélek... hortyogtak... ki tudja, miről Álmodtak épp...

Itt egy szociofotót látunk, nagyon szeretjük ezt az alkotást, borzasztóan jó ez a szociális érzékenység, amivel a témára a Gergelynél megvan. Az, hogy ezt az abszurdot, ami nagyon is itt van a világunkban, ő észreveszi, nagyon fontos, hogy leguggol ide, hogy megteszi azt, hogy a témát innen rögzíti és még egy, hogy nagyon fontos az a tisztelettudás, hogy nem mászik bele, mint mások szemétláda fotósok a nyomorult emberek életébe. Mert vannak olyan +!%/=, =/%!%/=láda fotósok, nem mondok nevet, akik képesek odamenni ilyenkor, hogy az ő fotója nyerjen valami világfesztiválon, hogy a hajléktalant közelről lefotózza. Ez nagyon ízlésesen és finoman van kezelve ez a történet. Talán csak annyi, hogy ha valami módon egy picit lehetett volna a fénnyel játszani, látom, hogy ez belső tér, neonfénnyel, nem tudom, hogy lehetett volna megoldani, akkor az előtér-háttér történet jobban összeáll – ha egy kicsit elmozdul balra, akkor a takaró annyit kiad, hogy az előtér még erősebbé válik, de a három disznó megvan és még egyszer mondom, elkerüli a buktatókat a kép, és nagyon szépen, ízlésesen beszél egy borzasztó fontos problémáról. És miközben a háttér, ez a grafittizett csempefelület is absztrakt, ugyanilyen absztrakt a hajléktalan testformája, de mégis beszédesen ott van ő, tudjuk, hogy ott van, tudjuk, hogy neki valaki egy kis csomagot is küldött, nagyon jónak tartom a képet. (szőke)
értékelés: