Nincs sértődés, tanulás van.
Szóval ezek átminősülnek tanulmánynak, egyszer ezt még megcsinálom igaziból.

Az utca éjjel a címe, utánakerestem. Egyszerű, keresetlen, finom. Minden ott van, ahol lennie kell, egy centit se kellene elmozdulnia a járókelőnek, nem kell szabadkozni, hogy a kapucnis miért van benne, szóval az a kép az megvan, ezek meg nem. Saját munkád, te tudod, mi az, ami ott megvolt, itt meg nem. Benned kell keresni, nem bennem.

Gábor, nézd meg azt a belinkelt képet. Ott van kompozíció. Itt a lány benyúl a kapucnis kapucnija alá melengetni a kezét, a fiú haja lángcsóvát lövell, ránkborul a mézeskalács palota, ami radásul tüzet is fogott - az a kulcs, hogy kompozíció. A Doisneau képnél van egy töretlen lendület, és a tónusrend is segíti azt, hogy ki tudjon alakulni a kompozíciós rend. Ezen a képen pedig egymásnak ellentmondó ritmusok, irányok vannak, kuszaság.

Tudom, hogy az útiképen szokás a leginkább megsértődni, amikor leutiképeződik egy fotó. Úgyhogy "kár, hogy letedd". :)

Az ünnephez szájbarágós, értem is. Én adtam is rá három malacot, mert éeztem, hogy meló van vele. Nem kis meló. De ha már kérdezed, mi a baj azokkal a képekkel, amiket mutattál, akkor azt tudom mondani, hogy egyik se emelkedik felül az útikép szinten, akkor sem, ha értem, mit akarsz mondani az ünneppel. Igen, rohanás közben találtál egy szerelmes párt. Igen, rohanás közben találtál egy álló alakot a reptéren. A zenészes kép a legkevésbé sikerült, ott egy zavaros kompozíció van, amiben vannak zenészek, de ilyen elven az is lehetne aláírva, hogy vásárolj a mihelfejtben. Vagy egyél gesztenyét télen, mert az jó. A kérdés, hogy hol van ezeken Gerlei? Nem fizikailag. A kérdés, miért fogunk rá emlékezni, hogy ja, az a kép, amit Gerlei csinált?

Volt asszem Dóczy Ferinek egy sorozata valami délszaki helyen, régebben, ott is útiképek készültek, és aztán volt egy kép, amin sikerült ezen túllépnie. Amikor az egészben sikerül kompozícióban, tónusrendben és történetben is összeállnia valaminek, ami egységes és jellemző. Ezeket csinálhatta volna akárki más is, és készülhettek volna akárhol másutt. Alá lehetne írni az ünnepet is, de azt is, hogy a szerelem vak. vagy azt is, hogy utazz a malévval, jó hétvégéd lesz Londonban.

Az ünnep fogalmaddal semmi baj, a képekkel sincs baj és veled se nincs baj, csak ez most nem jött össze szerintünk, de még ez se baj, hiszen láthatóan vannak, akiknek bejön. Egyszerűen ennél tudsz te jobbat, többet is. Emlékszel, asszem hollandiában vagy hol fotóztál egy esti kékes ajtós képet. Na, az összejött. Érted?

Gábor megnyugtatlak, működik a képed! Nálam biztosan,mert...olvasd el 'gusztus 20 című képem leírását.
Ami számomra egyformán kifejező a Te képeden a lány tekintete, a hivatkozotton pedig a kéztartás melyek szerintem a feltétlen elfogadást és odaadást jelképezik!

Akkor most mondd szótagolva, hogy én is értsem. Mert szerintem most csak minősítetted a képet, de még mindig nem értem miért nem működik. Ez miért működik (anélkül, hogy hozzá akarnám mérni a képeket): http://href.hu/x/7r8s
Ezeknek a képeknek semmi köze Londonhoz, bármelyik városban készülhettek volna, nem utiképek. Kigondoltam egy témát, hozzá egy eszközt (hosszú expo kézből, plusz vaku). Ellőttem húsz ilyet, mert azért ez az eszköz elég rizikós ahhoz, hogy biztonsággal az legyen a képen, amit én szeretnék. Szóval amit nem értek, az leginkább az, hogy az ünnep miért nem jelent meg nektek, mikor szerintem szinte szájbarágósan didaktikusak a képek. Vagy ennyire aberrált az én ünnep-fogalmam?

Gábor, abban gondolom megegyezhetünk, hogy az egyik véglet az útikép kategória. Hogy a másik mi, ne nevezzük meg, mondjuk fotográfia, kreáció, mindegy. Az egyik végpont tehát, hogy elutazunk és amikor úgy vagyunk, hogy meg akarunk mutatni valamit, akkor fényképezünk egyet. Ilyenkor lesz Eiffel torony meg Tower, meg emeletes busz. Közös ezekben a képekben, hogy nem mondanak többet ennél. És közös az, hogy általában a fotós nem figyel a részletekre, nem vonatkoztat el, nem kész a kompozíció és egyáltalán: nem időtálló a kép. Emlékkép, saját használatra.

Aztán itt meg elküldtél képeket, és ezek elmozdultak erről a végpontról, de nem értek célba. Azért nem, mert mindegyikben van valami, ami kikönnyíti a dolgot, ami visszahúzza az útiképhez. vegyük ezt, mert ez van mondjuk most itt. Itt érződik, mit akartál mondani, de az időpont nem volt alkalmas, nem kiválasztott időpont, helyzet és történet, hanem egy talált helyzet, akkor, amikor fényképezni tudtál. Ebből adódnak a pontatlanságai. A kék téglalap, a kapucnis... nem sorolom. Az, hogy hosszú az expo, és mozdítottad a kamerát, elindította az emlékképségből befelé, de ez kevés.

(Itt) ne az én képemről beszéljünk, nem azért hoztam fel. Csak egy lehetséges magyarázatot próbáltam adni a kérdésedre. Ha viszont csípőből megcáfolsz, akkor nyugodtan felmérheted magad azt is, hogy miért nem jön át a képed (azoknak, akiknek nem jön át).

Épp hogy nem mindegy. A hangulat átadása alpvető cél. Ehhez szükséges, hogy a felhasznált eszközök jól működjenek, a hangulat átmenjen, ne legyen semmi, ami a nézőt zavarja abban, hogy a hangulatot átvegye. A luk a kereten elvonja a figyelmet, zavaró momentum. Attól még átjön a hangulat, de jobb lenne zárt kerettel. A nénik és a pad egymáshoz viszonyított helyzete most egy kis feszültséget visz a kompozícióba, ez pont ellene hat a téma hangulatának. Ennek dacára is működik a képed, két disznó erejéig. Ha én jól érem, ami itt zajlik, pont azt lehetne, kellene itt megtanulnom, hogy a képi eszközöket hogy tudom a céljaim szolgálatába állítani, hogy nekem dolgozzanak és ne ellenem. Tartalom és forma egysége, vagy mifene.
Egy hét alatt, Londonban csináltam vagy húsz képet erre a témára és ezek voltak (nekem) a legjobbak. De ezek szerint most itt ezzel a három képpel valamit nyilván nagyon elszúrtam, csak még nem értem, mit.

Gábor: a KÖZEG, ahol befogadják, ahol értelmezik, az nagyon nem mindegy. Mást keres, máshogy látja a képet X vagy Y. Én nagyon szeretek hangulatokat fényképezni, ami ugye fizikai megközelítésben eleve nem is lehetséges. Én a hangulatára figyelek a képnek, ti meg azt mondjátok, hogy rossz a "keret" (a fekete lombkorona), a pad felborítja az egyensúlyt és a sétáló néniknek még kettőt kellett volna lépni - miközben ezek a dolgok (bár kétségtelenül igazak), de az én eredeti szándékom, a HANGULAT átadása szempontjából édesmindegyek.

Én pontosan érzem a képeden azt, amit az a fiú és az a lány OTT és AKKOR éreztek, számomra nagyon kifejező az arcuk; értem, hogy miért elmosódott körülöttük a világ, vagyis nekem "átjött" a képed.

Nagyon sajnálom, hogy ez a kép sem ment át.
Tudom, hogy ebből én abból csak rosszul jöhetek ki, ha elmagyarázom a képet, de érdekel, hogy miért nem működik.

Háromszor küldtem be ugyanazt az ünnep témára, egyik se működött. Ott volt a fehér sálas lány (http://szakkor.estiskola.hu/2008/12/15/u...), a zene (http://szakkor.estiskola.hu/2008/12/15/z...), meg ez itt. Alájuk is írtam a megfejtést. Ünnep; felemel, elvarázsol; az ünnep csak egy pillanat.
Ha a napraforgóson lehetett látni, hogy a képen nem napraforgók vannak, hanem emberek, akkor ezeken miért nem megy át, hogy a képen nem emberek vannak, hanem pillanatok, órák, napok. Idő, ami szürkén, arctalanul nyüzsög körülöttünk, és van közte egy-egy kitüntetett nap, vagy akár csak egy óra, egy perc, aminek arca van, ami az ünnep. Lehet egy fehér sálas lány a tömegben, lehet zene, vagy találkotás valakivel. Bármi lehet ünnep, amikor az idő megáll velünk, míg mindenki más megy tovább, észre se véve, hogy nekem most épp ünnep van. Nekem az ünnep nem karácsony, meg nőnap, nekem ezt jelenti az ünnep szó, ezt akartam megmutatni, de szemmel láthatólag nem sikerült. Tudtok segíteni, hogy miért??

Ha csak egy pillanat is a boldogság...de szívünkben örökké él .

csak AZ a két arc látszik, ők is egymásra figyelnek mintha megrendezted volna..:)

Az ünnep csak egy pillanat. és te megcsípted. gratula. még jó hogy valaki közben meglökött:)