Történjen már valami! valaki...

Nagyon szeretem ezt a képet, ami tulajdonképpen egy kettősportré, akkor is, ha... ha jól sejtem, hogy ez a láb, a talp ez valakinek a térdén pihen, nekem úgy tűnik. Mindenesete nagyon jónak tartom a kompozíciót és a mélységélesség megválasztását is. Az, hogy a talppal pontosan olyan ritmusban hajlik a fej, a leomló haj, a könyök, a perspektivikus vonalak, és ezek mind mind dinamizálják a képet. Pici problémáim a háttérrel vannak azért, talán mert a fej formájával és tónusértékével nagyjából egyenértékű az a valami, ami balról belóg a képbe, de nem tudom megfejteni, hogy micsoda. Ez egy picit a kompozíciót felborítja nekem, de egy olyan nüansz ami egy ilyen élethelyzet felismerésénél vagy dokumentálásánál nem biztos, hogy számonkérhető, azaz ilyenkor azért ritka eset, hogy ilyen hibák nem jöjjenek elő. Ami fontos és mégis afelé megyek, hogy talán a fotós térdét láthatjuk a képen, hogy ez egy kommunikációs helyzet, és nyilván a modell kommunikál a fotóssal, és a fotós kommunikál velünk, és a címet is ha komolyan vesszük, kamaszmagány, akkor ez a fiatal hölgy, akit itt látunk a képen, és aki a főszereplője, a testkódok és a gesztusok máris értelmezhetővé válnak, mint üzenet. Még egy, a fények a talpon, a talpon lévő tónuskülönbségek és az élfények nagyon szépen rajzolják ki a lábujjakat, úgyhogy szerintem ez egy nagyon jól megoldott lecke, három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: