A vágyban az a legjobb, mikor lemondunk róla.

Első ránézésre az amerikai popkultúra fotóművészetét idézi, amely az 1960-as és 70-es években nagyon-nagyon jó fotókat hozott létre, a színvilág ebbe a popkultúrába kapcsolódik bele. Ha nem látnám a feliratot, akár még egy kokakólareklámnak is el tudnám képzelni valahol Dél-Indiában, másrész a vásári kikiáltók és a vásári kaleidoszkópos történeteknek ezt a retró, ezt a XX. század eleji hangulatát is idézi, mint hogyha a lánctépő ember vagy a birkózó korabeli képét látnánk. Valamitől nemcsak egyszerűen egy vicces üzenetet, egy vicces képet látunk itt, hanem mégiscsak egyfajta önironikus üzenetet, portrét, amelynek nagyon izgalmasak az arányai. Pont emiatt, hogy ennyire erős ez a kisugárzás a képből, engem az sem bánt, hogy a háttér kiég, mert olyan erősen hozza ezeket a mélyvöröseket a kép alsó fele, amitől stabillá válik, és ebben a furcsa mandalában középen megjelenik a cseresznyékkel felékesített clownszerű, Fellini-szerű figura, ahol a póló a nyak fölött át van húzva. Fellini Róma, vagy Amarcord című filmjeinek világát idézi ez a kép. Egyetlen megjegyzés a továbblépésre, hogy egy kamera, ami az élességet képes jól kezelni, nem ártana... (szőke)
értékelés: