Ablak

A kép oldalsó határait érezzük picit esetlegesnek, hogy mi miért maradt a kompozícióban. (András még a képen szereplő lány orráról, melleiről is mesélt, de ezt inkább most nem mondjuk el. :) (hegyi-szőke)
értékelés:

Harmónia - Bratislava

A négy fekete folt, amiből három az ablak és egy a 6725-ös utcaszámú ajtó jobban elhúzza folthatásában balra, mint a két darab bídermeyerbarokkrokokkó ajtóvilágítási lámpa jobbra, ezért javaslatunk az, hogy ha van még két ablak balra, arra bővítenénk az épületet, mert így dőlünk balra. Ha nem a szimmetriára törekszel, akkor az eresz alja és a lábazatcsík látványát perspektivikusan elvinni. (szőke)
értékelés:

Tánc

Egy picit tényleg lehetne több bal oldalon és alul is, egy picit, de tényleg csak egy picit, szeretjük amúgy! A többieknek: az a jó ebben a kompozícióban, hogy a néző, a szemünk szabadon fut a kép keretén belül, és vissza-visszatér a lovakhoz, majd megint elszabadul, visszatér és ez a tánc, a néző tánca dinamikus, ez működik, mert bár a két ló statikus, hisz fotóról van szó, de mégis érezzük a mozgásuk lehetséges irányát, erejét. (szőke)
értékelés:

Márti játszik
Játszom:)

Márti jó, hogy sokat exponált és ott fogja a saját fejét, és mindezt kiszámolni, az cudar dolog lehetett. Ha a bal lábad bal oldalon jobban a képbe kerül, kevésbé marad üres terület. (szőke)
értékelés:

Vágy

Az a baj, hogy sok anyag, amivel küzdünk, hogy hogyan lehetne leelemezni, és ennél a képnél ugrott ez be, hogy verbálisan közelítitek meg a feladatokat. Nagyon koncentrálsz arra, hogy a vágykeltő képződmény a kezedbe legyen, de elveszik az egésznek a vizuális élménye, azon kívül, hogy Gábort látom, aki arra gondol, hogy az almának pirosnak kellene lennie, vagy nem tudom, mire, de alapvetően ennek a képnek ilyen elmondhatós üzenete van és nem a képisége az, ami működteti. Márpedig nekünk itt ezeken a helyzeteken nekünk vizualitással kellene foglalkoznunk. Ezek verbális keresgélések, érted? Értitek vajon, amit mondani akarunk? (szőke)
értékelés:

Anubis
Anubis azon emberek szívét méri, akiknek a halotti bíróság előtt tetteikről kell számot adni. Itt kiderül, hogy a halott igaz ember-e vagy nem. Ha igaz, akkor Anubis az elhunytat egy boldog világba vezeti át...

Kedves Laci, nekem is van Anubisom otthon és én azt mondanám, hogy mivel ő egy mágikus lény, nem nagyon piszkálgatnám a szoknyáját, lábát, merthogy nem csak egyszerűen egy kutya ő, hanem az egész szobor forma együttesen működik arányaiban. Nagyon szépek a fények, de nem értem megint, hogy miért van egy figurának, ami egészében hordoz üzenetet, miért van elvágva az alsó fele. Ha nem a tárgy üzenetét vizsgáljuk, hanem elvonatkoztatunk ettől, bár a cím és a magyarázat is ez ellen dolgozik, akkor is a feketék és világosak, a fények és árnyékok ritmikája miatt rossz, hogy metszve van a tárgy alsó fele. Lehetne egész szűkre is venni azzal, hogy a fej alatt a vállnál metszed, de akkor meg annyira absztakt lenne, hogy az már nem utalna Anubisra. Ez nincs most eldöntve, hogy egy absztrakt sziluettel vagy a tárgy valós, meghatározott jelentésével akarsz dolgozni. Most ettől a valós helyzettől nem tudunk elvonatkoztatni. (szőke)
értékelés:

Rózsák
Szépség, nyugalom, mulandóság

Megadjuk a három disznót, de ha a kamerát picit mozdítod, akkor a rózsák és az árnyékuk nem ér össze, mert az, ahol most összeérnek, az nagyon zavaros. Ha élesebb lehetne az árnyék, akkor még azt is meg lehetne próbálni, hogy a fő tárgyakról az élességet elviszed az árnyékra, mintegy a hangsúlyt áthelyezve ezzel. (szőke)
értékelés:

Most mi lesz?
Béka, te tényleg szemüveges vagy? Pápaszemes kígyó! Lássuk! Engem nem tartasz vissza! Hiába szorítod!

Izgalmas a kép, két megjegyzés. Egyik, hogy a szemüveget egy picit feljebb kellene tartani, hogy a szemedbe a keret ne vágjon bele. A másik, hogy ha letakarjuk a kezet, egy izgalmasabb kompozíciót kapunk, nézd meg, próbáld meg úgy is, nem kötelező elfogadni, csak egy ötlet, de a szemüveg emelés mindenképp kellene. (szőke)
értékelés:

Barátom - bizd rám magad

Itt egy szokásos bemozdult képet látunk, és ha a kezünkkel letakarjuk a kiégett felső részt, egyből élni kezdenek a szemek, az emberek. Ez egy egyszerű technika akkor, ha valamivel kétségeink vannak, hogy működik-e a kompozícióban. Az a baj ezekkel az elkapott, esetleges képkészítésekkel, hogy ha a végcélt vesszük figyelembe, ami kompozícióban és mondanivalóban telitalálat, akkor igen kicsi az esélye, hogy a véletlen mindenben a kezünkre játszik majd. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy előre készítünk próbákat, hogy a nagyobb problémákat még az élesben ellőtt kép előtt lássuk. Szóba kerülhet ezzel szemben a spontaneitás, a fotósok szeretik, ha a kép spontán módon hathat, spontán pillanatnak tűnhet. De mi, akik képeket készítünk, tisztába kell legyünk azzal, hogy a végeredmény a fontos és nem az az út, ahogy oda eljutunk, mert a néző a végeredményt fogja látni, annak kell rá hatni. Tehát ennek érdekében, még ha ellentmondásnak is tűnik, úgy kell komponálnunk, beállítani a felvételt, hogy spontánnak hasson, de ezt igencsak tudatos munka kell, hogy megelőzze - vagy nagyon sok képet lövünk, valamelyik csak sikerül, de akkor meg a tudatosság válik kérdésessé, hogy a gép készíti a képet, vagy a fotográfus? Szőke még azt is mondta, hogy divat a bemozdulás, amúgy aranyosak a csajok, de a kamerát ő is tudja rángatni, és akkor mi van? :) (hegyi-szőke)
értékelés:

Vasút - az egyik emlékem

Ezzel a képpel az a probléma, hogy ez egy emlék, de nem tud drámaivá, költőivé válni az egész, hanem dokumentumkép marad, mert az élességben lévő levél nem elég hangsúlyos, sem folthatásában, sem információjában a háttérhez, a várakozókhoz képest. Az a furcsa, hogy folyamatosan arra vágyom, hogy a hátsókról akik ülnek, többet tudjak meg. A kép balra billen a figurák miatt, minden oda mutat rájuk, tehát vagy vágni kellene, vagy a beállításon kéne változtatni. (szőke)

A macskám

Az alvó cica álmában nem nagyon mozog, ezt a kijelentést azért tesszük, mert a fotósnak lényegében könnyebb dolga van egy alvó modellel, mint egy ébren lévővel, különösen, ha állatról van szó. Itt a fotós álló formát választott és ezzel a választással nem értünk egyet, mivel a test metszése miatt olyan, mintha ez a macska szép lassan lecsúszna a lécről, ahol pihen, holott valószínű ez a valóságban nem történt meg, miközben a test alatti és fölötti résznél pedig bőven hagy a fotós teret, tehát saját magát buktatja le, hogy nem ment közel a modellhez, csak szűkre vágta a képet. Ami a fényt illeti, természetes közegben az nem lenne baj, hogy a fülön ilyen erős fény van ha derítéssel a macskára ebből a fényből vissza lenne valamennyi juttatva. (hegyi)
értékelés:

Egy darab kő
Egy darab kő

Szóba kerültek itt néha különböző filozófiai megközelítések. Egy picit vissza kell utalnom, mert ennél a képnél talán újra a japán akvarelleket, vagy kínai képeket, azokat a bizonyos híres akvarelleket, ahhoz a világhoz nagyon közelít a kép, elsősorban azért, mert sűrítetten dolgozik és ez indokolja, hogy nem kell, hogy a háttérből lássak valamit, hegyeket, repülőket, felhőket, tornyokat, és a madár, és az ő biztonságát jelentő kiindulási és elrugaszkodási pont, ez a vessző, akár mintegy föld ez teszi költőivé, meseszerűvé a képet, miközben az absztrakt, tehát a ritmikai nyelvezetnek is megfelel a kép, nagyon jól van ritmizálva a kismadár foltja és a kép alsó részében elhelyezkedő festői gally, ami olyan, mintha egy vastag ecsetvonással húzott vonal lenne. Működik mint egy gesztus kép és működik realizmusában is, hisz látjuk, hogy ez madár, ami készül leszállni. Nagyon jók az arányok és a ritmusok. (szőke)
értékelés:

Beszélgetés

Képszerkesztési bajunk van ezzel a képpel, mégpedig az, hogy alul többet kellene hagyni, hogy a történethez legyen úgymond idő odajutni, eljutni, hogy térbe helyeződjön a baráti közösség, mivelhogy ez a megfigyelői pont, ahonnan a néző szemléli az eseményt, igényelné a távolság valós jelenlétét. A fölső horizontnál pedig kinyílik a kép, ami elvonja a nézőt attól, hogy a beszélgető csoportra figyeljen, nem fogja meg, nem segít a fókuszban maradni. Kicsit zavaró a jobb oldali kiégett rész, de ezt helyretehetné a perspektíva. (szőke)
értékelés:

BUÉK 2008, BUÉK Estiskolások!

Köszönjük szépen a jókívánságot. Ha a képet elemezzük, annyit el kell mondanunk, hogy a tárgyak plasztikussá tétele miatt ennyire nem szabad keményen világítani, a vetett árnyék zavaró, ugyanakkor a tárgyak lapossá, két dimenzióssá válnak általa. (szőke)

Nem tudom milyen az irodalmi forgatókönyv, én ilyesmit képzeltem el: Diavetítés effekttel és hanghatással váltanák egymást a képek. Mindegyik képhez tartozna egy hang: az óráshoz ketyegés, a koldushoz szívdobogás, a karácsonyfáshoz csengettyű hang, a sétányoshoz ropogó léptek zaja. (Egy-egy kép többször is következhetne egymás után.)

A film ilyesmi volna:

ketyegés

ketyegés

ketyegés

ropogás

ketyegés

dobogás

ketyegés

dobogás

csengettyű

ropogás

dobogás

ropogás

ropogás

dobogás

fény

fény

fény

(A fény az olyan volna, mint mikor kifogy a képkocka a diavetítőből.)

(Kovács Dénes: Barátom: Andrássy út leckéjéhez)