Éjféli kapaszkodó
Párizsi éjszaka

Ezt szeretjük. Ez három disznyó. Köszönjük szépen. Beszélgessetek róla. (szőke apó)
értékelés:

Álomvágta
Párizsban is utánam a ló.

Ági, te már öreg motoros vagy, ezer éve itt vagy az estiskolán, miért nincs benne az orra? Vagy ha benne van, miért van ott az árnyéka? (szőke)
értékelés:

Az eszközök, amelyeket a film használ a valós térben lévő elemek más sorrendben való rendezése, akár úgy is, hogy elhigyjem, hogy az a valós, akár szürrealista megközelítéssel (Andalúziai kutya). Miért mondom ezt? A film első harmadában a szubjektív kamera leemeli az órát és gondolkodunk, hogy vajon mi fog történni az órával, majd az óra dobozából a múlt emlékei kerülnek elő, és bár persze látjuk, hogy a nyitó nem az órát bontja ki, de elfogadjuk a hiányosságokat is, mert olyan erős az üzenete a filmnek. Innen kezdve akár azt is felvetném, függetlenül attól, hogy nem akarok beleszólni a filmbe, hogy akár az Idő doboza cím jobban tudna működni, mint az, hogy konzervadás, no comment, de ez csak egy szubjektív ötlet. Nagyon összeszedett az üzenete ennek a vallomás filmnek, ami tulajdonképpen versfilm, verset hallunk a háttérben. Jó és könnyed módon használja az áttűnéseket, és a film erős eszköze a szubjektív kamera, és az alkotó még akkor is egy belső filmet forgat, hogyha ténylegesen megjelenik a vásznon. Fontos eszköze a filmnek a narráció, és ennek a monológnak a szövegkapcsolódási pontjai nagyon fontosak. Ezért a következőket vetném föl. Egyrészt azok a szubjektív képek, amiket technikailag megold, azokra oda kellene figyelni, hogy a kameratestnek az árnyéka ne kerüljön bele a filmbe, hacsak nem dramaturgiai szerepe van. Ha ez nem hiba, hanem elem, akkor többször kell használni, pontosabbá kell tenni. Ugyanezt gondolom a narrációról, hogy nagyon fontos a szöveg, és igenis kell annyira igényesnek lenni, hogy az alkotó, függetlenül attól, hogy a saját élettörténetét, saját szövegét, üzenetét mondja el, esetleg keressen erre szereplőt, aki még pontosabban tudja ezt az üzenetet elmondani. Nem csak a ritmizálás miatt, hanem mert azt gondolom, hogy ennek a filmnek sokkal összeszedettebb a filozófiája, minthogy úgymond elrajzoltan, szinte csak gesztus szintjén odategyük. Ez a film azért nem öt citromdisznó, mert ezek a hiányosságok jelen vannak benne, nem a technika hiányait vetettem fel, ami egyértelmű, hogy azért van, mert a kamera ilyen, hanem a többit, amit az alkotó meg tudna oldani. Így csak három disznó az érték. Kérném, hogy összeszedettebben dolgozzunk. (szőke) értékelés:

Tiffany
A Pedellus leckéjének ismétlése.

Ezt szeretem ezt a képet. Hájom disznyó, mej nadon szép, olyan ajanyos kiskuta, (hát eztet ha te legépeled, hogy hogy mondtam...), hát annyira kis pici kutája, dönölű, hogy néz a macikája, hát nem elemzem! (szőke) A Hegyi annyit mond, hogy a súlypont! Hol a súlypont Norbi? A fánál. És még? A kutya fejénél, meg még hátrébb. És akkor mi van a kép bal oldalával? Az könnyű lett. Tehát? Felborul a kép. Mi a megoldás? Kutya lába képszélig, fa mögüle balra elmozdul, kutya hátából is többet picit és máris máshogy alakulnak a súlyok. (hegyi)
értékelés:

Mozgás

Ha jól értelmezem egy gyors expozíciójú képet látunk, mivel megfagytak a vizek, érdekes formák jönnek elő. Jó lenne, ha elkezdenénk a komponáláson is gondolkodni, és az asszociációkon is. (szőke)
értékelés:

...
Tamás írásához... Utcai gyakorlat. Hogyan tudtam komponálni, gombot nyomni 15 mp alatt, míg zöld a lámpa... és visszaérni a járdára... :-)

Itt is azt mondanám, amit már más alkotónál is fölvetettem, hogy a 70-es években az Ország Világ, Új Tükör újságokban megtalálható volt a keleti régiónak a gondolkozásvilága, ezek az anya-gyerek, fölnézünk az égre és megy a madár, és ugyanennek megtalálhatjuk a nyugati tömb utazunk szanfransziszkóba, vagy nyújorkba, és akkor ezekből küldünk útiképeket, amelyben mondjuk az első kamerához közeli részek életlenek és akkor úgy látjuk az utcát. Csak a magam szempontjából, tehát szinte csak magamnak mondom, egy olyan mondatkörnyezetben, ahol a mondat nagybetűvel kezdődik, és a mondat vége pontpontpont. És, akkor mi van? Tamás írásából, amihez a kép ajánlva van, személyes történet, és a mai helyzet sugárzik. Kétezerhét. És a rácsodálkozás. Öniróniával, vidéki fiú menni nyújork. Itt ez az irónia nem érződik. (szőke)
értékelés:

Az élet egy narancs
Jobb ma egy narancs, mint holnap egy sem. :)

Nagyon kedves ez a Cousteau kapitányos felmerülés a narancsligetből, nagyon jó látni, hogy foglalkoztál azzal is, hogy a háttérben is megismétlődjenek a motívumok. Egy kis hibája van a képnek, mégpedig a világítás. Ha megnézzük a fotót, a háttér tónusai és a fej tónusai ellentétesek, vagyis a háttér nagyobb hangsúlyt kap, mint a modell. Ez így a teret is érdekesen elváltoztatja és nem lehet érezni, mi van elől és mi hátul. Ha lehet javasolni, ilyenkor a háttér egy fokozattal a mostaninál lehet sötétebb, míg a fejre, pontosabban az arcra egy fehér felülettel plusz fényt kell deríteni, hogy legalább két értékkel világosabb lehessen. (szőke)
értékelés:

Nagyon örülünk, hogy mozgóképet kaptunk. Ebben a filmben vannak vágások, az egyik kérdésem az, hogy látom az indulását a filmnek, nagyon izgalmas, szépen látszik a ló és lovas kapcsolata, de mivel a lovacska megugrik, amikor a hasa alját éri a víz, így magát a fürdetést nem láthatjuk, de így is izgalmas a film középső szakasza, és azt érzem, hogy a filmnek nincs vége. A lovas és a ló kijön a partra, nincs befejezés. A másik gondom, hogy ez egy szeretetteli film, ha nem is vidám, de örömteli, és így nem értem, miért van zenében erre ráhúzva egy keresztény, szakrális, de minden tekintetben fájdalomtól teli, még akár azt is megkockáztatom, melankólikus zene. Nem értem a zene és a kép viszonyát, annál is inkább, mert itt nincsenek eredeti hangok, tehát a némafilm fölötti hang fontosabb ritmust kap, mint amit gondolnánk és a kapcsolódást nem értem. Azt már ki se merem mondani, hogy milyen asszociációkat indít el. Mit fájlalok? A nyár elmúlását, vagy történt valami, amit soha nem tudunk meg ebből a filmből? Nem érzem adekvátnak a zenét. Tehát örülünk a filmnek, de a két probléma miatt ez egy disznó. (szőke) értékelés:

Mennyország
avagy az égiek lassú mozgásai.

Ez a kép az én számomra három disznó lenne abban az esetben, ha a kis porcelán baba, amely nagyon fontos része a képnek, az ő koponyája és vállai nem lennének metszve és ugyanúgy, ha a vánkos a plüss nyusziknak, vagy kik laknak ott. Miért? Mert nagyon fontos résztvevője ennek a képnek, a meseiségnek, a szürrelaizmusának, az álomszerűségének. Ha lehet javítani, akkor azt kérném, hogy ez a kis dolog legyen javítva kompozícióban. (szőke)
értékelés:

Az én napom
Ez az első leckém. Több változatot készítettem de nekem ez tetszett a legjobban.

Egy nagyon jó, és a fotózás megismerésében sokat használt képi elemet látunk, amit úgy tudnék a többiek számára egyszerűbben megfogalmazni, hogy egy ellenfényes - hiszen a nap aranyló fénypászmái átvilágítják a kezet - képet látunk. Amitől nem teljesen sziluettes a látvány, az az, hogy valamilyen képen kívüli, kamera mögötti felület reflexhatást ér el és ezért részleteket is fel tudunk fedezni a kézen. Ami viszont a kompozíció kapcsán egy szubjektív megjegyzés, hogy az nagyon jó, hogy a két ujj között látjuk ezt a házat, mintegy kiszakítva a látványvilágból, én azt mondanám, hogy a két gyűrű, a két ékszer, ahol a nap átragyog, erre a gyűrűre kellett volna az élességet állítani és valami trükkel, kis tükörrel vagy más lkis eszközzel megcsillantatni a két gyűrűt. Mert most a kép középpontja a gyűrűk az ujjakon, erre mutat a nap is, mert ott tud átbújni picit. Alapvetően tehát jónak tartjuk a munkát, de ilyenkor, amikor tudja az ember, hogy mi az a helyzet, amit rögzíteni akar, márpedig itt a fotózás előtt tudhatta az alkotó, hogy ezt a kezet fogja fényképezni, ráadásul erre utal a kép címe is, akkor itt most a gyűrűknek is erősebb szerepet kellene adni. Mert ettől a gyűrűktől sajátságos és személyes a kép. (szőke)
értékelés:

második lecke-önarckép

Nagyon érdekes vegyítés Maigret felügyelő és Miss Marple találkozása az Utasellátóban és valószínű az újságnak is szerepe van a képen, ugye Laci, de talán ha a kamera szöge mozdulna balra-jobbra, lehetne olyan állapotot találni, ahol a két szereplő nem mosódik így egybe. Várjuk ennek a leckének az ismétlését abból a szempontból is, hogy hát, ugye ez a portré, és Laci meg még egy kicsit bújkál - gyere elő, Laci! (szőke)
értékelés:

csendélet

Hát, Mártival el vagyok keseredve, egyre jobban, mert ez nem állapot, hogy a Márti beküldi a képeket és azt kell mondani a Márti dolgaira, hogy a Márti képe jó. Mivel itt ül mellettem a Zsolt, hogy kezdjen el vitatkozni velem - Nem tudok, sajnos, mondja Zsolt - mert alapvetően én ezt - Nem tudok, nem tudok, mondja Zsolt - én ezt a képet, szóval ebből elegem van. Szóval hogy Márti beküld egy képet és nem lehet... nem lehet normálisan, egy... egy... egy... szóval hogy nem lehet kritizálni, ezt kikérem magamnak, tehát kérem a Zsoltot, hogy ha ez így megy tovább, akkor egyrészt azt feltételezem, hogy a Zsolt súg a Mártinak, vagy én nem tudom, hogy itt mi van, nem erről volt szó, hogy minden képe jó, tehát három citromdisznó. (szőke)
értékelés:

Nyolcadik lecke

Kedves Erika, nagyon szépen köszönjük ezt a képet. Valójában több probléma van ezzel a fotóval, csak felsorolásképpen: a vízben lévő ágak rendetlensége, a függőlegesek dőlése, a szikla tömegek aránytalansága, az eldöntetlenük szereplő bekukucskáló hölgy a képtetőn, ezért erről részletesen nem tudunk elemzést adni. (szőke)

Úton
Az előző visszapillantós képet próbáltam másképpen megközelíteni, a tanácsokat szem előtt tartva.

Nyilván nehéz nagy sebességnél jól komponálni, könnyen dumálok itt egy álló kocsiban ülve (forgatási szünetben néztük a képeket a laptopon - ped.), de a tükör gumivédő részével bajaim vannak. Ez egy. Kettő, hogy ha alapvetően elfelejtem, hogy ez mondjuk egy Barkas tükre, és engem nem érdekelne, hogy kiderüljön a turpisság, hogy ez egy autótükör, akkor ez a kép két dologról szól, és ebbe az autó jelenléte belepiszkít. A rohanó táj és a perspektivikusan behúzódó táj azonossága és ellentéte a kép valódi üzenete. A tükör egy varázstükör, ami egy másik világba vezet el. Ez nagyon jó. És egy ötlet, de nem kell elfogadni, hogy ha már ezzel az izgalmas játékkal foglalkozol, akkor valahol talán a tükröződésben megjelenhetne egy stoppoló, vagy egy hölgy, akiket sokat szoktunk látni a Dél-Alföldön, nagy utakon, ahol fáradt kamionosokkal kedvesen beszélgetnek és megnyugtatják őket, tehát valami eseménynek kellene történni, hogy a valóság és a tükör kettős játéka kifejeződjön. Az autó jelenléte ezt most gyöngíti. Próbálkozz egy vágással és esetleg több képet készítve azzal, hogy hátha el tudsz kapni egy ilyen hölgyet is akár a képeden. (szőke)
értékelés:

Önkép
Készen állok az indulásra... lesz ami lesz:)

Kedves Laci, üdvözlünk a suliban. Nagyon örülünk a képednek, bennem azért mégicsak fölvetődik hogy a maga natúrájában ott van az a varázskéz, az önkéz, az alkotó keze, amely védőn átöleli ezt a klasszikus fényképezőgépet, és ezen a kézen ott van egy karperec, ami erősíti a térbeliséget, mégis a kép középső szakaszában, ahol véleményem szerint fontos dolgok vannak, ott valahol káosz van a sötéteknél. Nem azért, mert el kéne különülnie a dolgoknak, hanem így ez a rész jobban síkra redukálódik, mint például a test boltozatai, amit a karperec is megerősít - ezt jól láttad meg. Miközben a bőr redőiből is sejteni lehet részletet, itt az alsó szakaszban eltűnik a tér. Ez azért érdekes, mert nincs eldöntve, hogy a sík ritmikájával foglalkozom, vagy a tér és perspektíva játékát figyelem. A kéz előrenyúlása egy klasszikus perspektíva játék, ezt a sötétek nem segítik elő. Itt az első részben akár lehetett volna valami extrém közeli dolgot elhelyezni, akár életlenül is, hogy a teret megmutasd. Tehát kérdés, hogy a tónusok formák, vagy a tér játéka a fontos. (szőke)
értékelés: