Enyhe elhajlás

Egy több expozíciós páros portrét látunk, nagyon érdekes kísérlet ez, rögtön az elején hozzáteszem, hogy én szeretem, de ketten ülünk a monitor előtt és sajnos el kell fogadnom Hegyi érvelését, hogy a kép jobb szélén, a női portré mellett a felület, a tapéta, ahonnan a fény jön, valahogy ez a rész túlságosan sok, ha a kép szűkítettebb lenne, akkor a két figura kapcsolatához, érzelmeihez, történetéhez sűrítettebben járulna hozzá a kép. Tehát ha a jobb oldali szakaszból majdhogynem a fül, haj környékén az az üres felület vágódna, sűrűbb lenne a kép, ahogy a bal oldalon jól is működik, ahol a férfi ki akar hajolni, ott feszíti is a képet. (szőke)
értékelés:

A lelkem sorszámozott, üres dobbanásait borzolja az idegenség, ismeretlenség, ellenszenves szabályokba rendezett, felvagdosott világ. Segíts eligazodni, hadd ismerkedjek meg a porszemekkel: ragadj meg a nyakamnál fogva, és gyömöszölj egy álnok, szánalmat kolduló hazug betegen bűzös lehelletébe, hagyd, hogy rámtapossanak! És ahogy döglötten fekszem a nyálkás aszfalton, magamon keresztül egyben látok majd mindent, minden szabályszerűséget, megállapodást, szándékot, de nem értek majd semmit. Szenvtelenül révedek az öntudatlan, magabiztos, éles mozdulataitok sorára. Ha eléggé figyelek, ha elég türelmes vagyok, ha eléggé hidegre fagy a saját hullám, és elég kicsi darabokra esik széjjel zavartalanul, ha le tudom vetkőzni rólatok magamat, egyszerre világos lesz már, hogy a közösségetek érthetetlen rendezetlensége csak látszólagos, nincs itt sem más, csak a Jóisten.

(Kovács Dénes: Barátom: Andrássy út leckéjéhez)

Képarchitektúra
Népliget - autóbuszállomás

Köszönjük a szorgalmid, ha jobb oldalon a ház sarkánál vágod, erősebb lesz a kompozíció. (szőke)
értékelés:

(köszönjük a javítást.)

Portré
"Fának dőlve álmodozva..."

Kedves Barbara, egy jó elgondolást látunk a képen megvalósulni, azért engedd meg, hogy néhány szóban rávilágítsunk arra, mi az, ami számunkra nem tűnik eldöntöttnek. Amikor portrét készít az ember, akkor a beállítást, a fényeket, a sminket és a díszítéseket együtt kell számbavenni ahhoz, hogy a bemutatandó személyről képet alkossunk. Két választási lehetőség van. Az egyik, hogy egy reális, minden tekintetben a valóságon alapuló beállítást választunk, ehhez igazítjuk a fényeket és az alany elhelyezését. Ha ezt választjuk, akkor ebbe beleférhet egy tágabb képkerettel akár az az enteriőr is, amit hozzá szeretnénk kötni a modellhez, a ruházat, a szemüveg, cigaretta, egy könyv, vagy más, ami utal esetleg a modell szakmájára, ami rásegít, hogy a portrén szereplő embert megismerhessük. Van egy másik út is, amikor elvontabban, kevésbé tárgyszerű módon ábrázolunk, vagyis amikor a fotós részben elvonatkoztat a modell valódi, hétköznapi megjelenésétől és egy általa idealizált, vagy torzított, módosított szerkesztést alkalmaz. Ahogy Feri zöldhájogos képénél is, a szemüveg most ezt eldöntetlenné teszi, mert ha a kép lírai mondanivalóját tekintjük elsődlegesnek, és a képen minden egyéb ebbe az irányba visz, akkor a szemüveg egy olyan manifesztum, ami a tárgyiasságával, konkrét, határozott vonalával elmetszi a szemed, az arcod, nem enged a finomabb jelzésekre, a szemöldökben lévő karikára, az ajkad alatti kis fémgombra, vagy a nyakláncodra elég figyelmet fordítani. A másik, amire fel szeretnénk hívni a figyelmed, hogy anatómiailag talán szerencsésebb lett volna, ha a fejtartáshoz olyan törzsfordítást alkalmazol, hogy a nyakadnál ne jelenjenek meg ilyen erős vonalak, ráncok, gyűrődések. Ami a világítást illeti, talán egy kicsit ha a blendén állítasz, akkor több részlet jelenhet meg az arcodon, a szürke tónusaival, árnyalataival plasztikusabbá tehető a forma. (szőke)
értékelés:

Üveggolyóképek 6. - vágy

A "vágy" leckéhez próbáltam képeket készíteni, de ez sem oda tartozik. A "gyűlölet" leckébe küldeném, ha lenne.

A kép mondanivalójával nincs vitánk, azonban a formai megoldásokhoz némi hozzáfűzést adunk a kis filmben, aminek a lényege, hogy addig egy témát nem szabad békénhagyni, amíg nem azt látod a végeredményben, ami a célod volt, és amíg esztétikai, formai megjelenésében zavaró momentumokat találsz benne. (hegyi-szőke) értékelés:

statika
merev állapotban:)

Egy nagyon érdekes képet látunk, és izgalmas bemutatkozást - de itt megint arra kell rámutatnunk, hogy a címadásnál a szerző más irányt mutat, mint amiről a kép beszél. Hisz ez a kézjel, ez a forma inkább utal egy táncra, egy jelképre, mint a statikára. Ami miatt csak két disznó, hogy a kéztartás, az ujjak, legfőképp a hüvelykujj állása ebben a rendszerben nem erősít, ellentmond a többivel. Várjuk a további képeid. (szőke)
értékelés:

Üveggolyóképek 7

Ennek a képnek nagyon jó a ritmusa, nagyon jók az ívek, Zsolt megfordította volna a fényt, András nem. (szőke)
értékelés:

fej-fe(é)le(é)k
va-lóban izgalmasabb (az előző javítása)

Köszönjük, megvan az elmaradt egy disznó az előzőhöz. (szőke)
értékelés:

Javitás
Javított változat a képkivágás szélesítésével.

Először is köszönjük azt, hogy foglalkoztál a kérdéssel és elküldtél egy másik, javított képkivágást, amiből azonban újabb feladat, vagy javítási kérdés jött elő, mégpedig az, hogy ebben a formában már az arányok rendben vannak, viszont a sapka, vagy az a kötött ruha, ami a fejeden van, az idegen ebben a környezetben: ebből pedig az adódik, hogy ha van kedved újragondolni, újra játszani ezt az arcfestéses helyzetet, akkor próbáld meg úgy, hogy abban nincs ilyen idegen tárgy. (szőke)

Arabok
Arabok
Arabok
Arabok
Az arab világ egy cseppet sem unalmas és egy cseppet sem áll meg. Mindig történik valami, jön-megy az egész életfolyam...

Ennél a sorozatnál mind a négy képnél ugyanazt a problémát látjuk, hogy miközben a megfigyeléseid pontosak és jó pillanatokat kapsz el, a komponálásra már nem figyeltél oda, a képeken sorra lemetszed a figurákat. Hogy csak egy példát említsünk, a füstölőt lóbáló fiatalembernél maga a mozdulat előre kiszámolható, hisz mivel ez egy megszokott, sokat gyakorolt és sokszor végrehajtott mozgássor, így az inga nagyjából mindig ugyanaddig fog kilengeni, vagyis ha ezt pontosan megfigyeled, akkor nem marad le a képről az edény széle. A ládát cipelő férfinél a csomag és a doboz is fontos, mert a terheket az jelzi. Azt javasoljuk, hogy ha van módod rá, fix alap objektívvel dolgozz és komponálj. (szőke)
értékelés:

Remegünk a vágytól
Üveggolyóképek 5. - Fényképezni fogunk, örökké fogunk élni

A kép hangulata, formavilága, színei picit a japán szobabelsőkre emlékeztetnek, meg nem mondom, miért, talán a világos és kék, a színek és formák kapcsolódása miatt. Sejtésem szerint ez a kék felület valami folyadék, ami szintén mozdulatlannak látszik, és láthatjuk azokat a technikai eszközöket, zseblámpát, kis fényeket, amikkel a tárgyak meg lettek világítva. A kép a csendélet kategóriába, leckéhez lett beküldve, és ezt a feltételt bizonyos tekintetben teljesíti, hisz tárgyakat látunk a képen. De ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezek a tárgyak egymáshoz képest milyen rendszerben, milyen kompozícióban helyezkednek el, akkor az esetlegesség miatt már csendéletről nem beszélhetünk. A csendélet ugyanis nem tárgyak véletlenszerű egymás mellé helyezése, avagy talált kép, a csendéletnél minden egyes képet alkotó résznek pontosan meghatározott helye és szerepe van. Itt látunk egy kis virág tálat, amiből csak a szirmok láthatóak, látunk egy fél vázát, amiben nem felismerhető drótok vannak, láthatjuk a kis kancsóba tett zseblámpát, a tálat a kék festékkel, és azt az ominózus fehér kendőt, amit a takarítónő már az előző képnél is ottfelejtett. Ezek a manifesztumok nem adnak ki egy közös történetet és ami a legfontosabb, nem állnak kompozícióban egységgé össze. Ennek még egy oka van, és ez a vágás, aminek következtében minden képen szereplő tárgy felismerhetetlenné válik. Márpedig ha ez volt a cél, hogy a konkrét tárgyak ne önmaguk jelentésében legyenek jelen, akkor maguknak a formáknak kellene esztétikailag és kompozícióban rendben lenniük. Ez a vibráló, zavaros szerkezeti rendszer nem tud jelen formájában másról szólni, mint az esetlegességről. Ez így inkább nevezhető az előző kép werkfotójának. A csendéletnél viszont az úgynevezett halott tárgyak egymás közötti kapcsolódása, rendszere ad ki egy üzenetet. A csendélet a lehető legritkábban talált, a kiindulás maga lehet egy ilyen impulzus, de a végső formának már minden tekintetben indokolhatónak, egymásra épülőnek és esztétikailag is helyénvalónak kell lennie. Ha bármi marad, ami nem indokolható, akkor ott a néző is meg fog akadni. (szőke)
értékelés:

Arab valóság I. - Élni és élni hagyni
Kairóban márpedig lehet perecet kapni. Csak nem úgy, ahogy mi azt előre gondolnánk... A nyomorult taxis nem vett egyet sem, mivel én meg nem mentem el neki fuvarba, így nem volt pénze. De lett egy kép.
Arab valóság II. - Kicsi a rakás
Itt nincsen KRESZ, és nincsen félelem. Ellenben van egy motor, három kerék és több asszony...
Arab valóság III. - Amikor a világ fejtetőre áll
Az illető szamár élete bevégeztetett e főúton. A rozzant járművek bal elejükkel kipofozták a csacsit a szélire...
Arab valóság IV. - A szerelem örök
Az előző csacsi tetemétől nem messzebb, mint 15 méterre leselkedett reám ezen idillikus pillanat.
Arab valóság V. - Csak nem???
Csak nem megmondtam? Persze, az újság is írja...

Kedves Laci, nagyon köszönjük mind a két úti sorozatod. Ez a fekvő képekből álló etűd jó bemutatója egy utazásnak, ahogy egy számunkra ismeretlen, idegen kultúrával találkozva pillanatképeket rögzít a kamera, miközben a képek egymásutánisága által egy történet is kerekedik. (szőke)
értékelés:

Álmom Őrizője
Üveggolyóképek 4. - Ki őrzi az álmom, amíg alszom? Holdak lelke.

Nehéz helyzetben vagyunk, mert Zsolt megmutatta nekem azt a beszélgetést, ami a kommentárokban köztetek zajlik, és nehéz ettől függetleníteni magunkat, ugyanakkor mégiscsak elsősorban az itt szereplő képről szeretnénk elmondani a meglátásainkat. Egyrészt egy nagyon izgalmas képet látunk, az egyik rögtön szembeötlő megoldás az, hogy az alkotó a tükröződésen keresztül néz a néző szemébe, mintegy ezzel is erősítve az üzenet álomszerű, meseszerű, misztikus részét. Nagyon jól megoldottak a fények és színek, a formák és felületek, ez a kék tenger, víz vagy folyadékfelület jól utal az álomszerűségre, mintha az álom óceánján úsznánk mi is, miközben a felülethatárok konkrétsága mégis ad valami konkrét kapaszkodót. Nincs is semmi baj a képpel, egy kivétellel: a takarítónő keszkenője kilóg a kép szerkezetéből. Nemcsak a forma az, ami meghökkentő, de ez a vakító fehérség is a maga esetlegességével, fésületlenségével ezt az egész víziót visszarántja a földre. A pedellus egyszerűbben fogalmazta meg ezt: nem érti, miért van ott ez a fehér kendő, vagy papírzsebkendő. És ezzel az értetlenséggel nincs egyedül, hiszen ez a fehér szín kiugrik a felületből, kilóg a kompozícióból, és egyből azt kezdi nézni a szemlélő, hogy vajon mit akart a takarítónő azzal, hogy otthagyta a keszkenőjét? A kép emiatt a zavar miatt két disznós csak, mert nem értjük a zsebkendő szerepét az üzenetben. (szőke)
értékelés:

Az úgy van, hogy mindenféle versenyen kívül gondoltam megosztom veletek azt a receptet, amit minden évben egyszer, vagy kétszer maximum, elkészítünk. Ez a flódni. Fűszeres Eszternél láttam az ő receptjét, ami ehhez nagyon hasonló. Minden alkalommal kicsit finomítok a technikán és az összetételen is. Azt előre le kell szögezzem, hogy szerintem a flódni nem egyszerű dolog, egy napot simán rá kell szánni. Igyekszem a teendőket sorrendben leírni.

Először a töltelékeket szoktam megcsinálni, mert egyrészt azokat hidegen kell belesimítani a tészták közé, másrészt azok pihenhetnek, és ha nem egy nap alatt akarom lezavarni a sütést, akkor ezt előző nap nyugodtan meg lehet csinálni, nem lesz baja, hogy áll. Hogy a recept mennyire kóser vagy sem, nem tudom megmondani, nem értek hozzá. Ami még fontos: a mi tepsink 25x35x5.5 cm-es, ebbe amit leírok, így éppenhogy tetőig fér bele. Tehát ehhez képest kellhet módosítani az arányokat, ha más méretet használtok.

Almatöltelék:
   * körülbelül 1 kiló alma meghámozva, szeletelve. Nem baj, ha több.
   * 1 ek. méz
   * 1 ek. porcukor
   * fahéj
   * szegfűszeg
   * prézli (ami felszívja a nedvességet majd az almából)
   * 2.5 dl bor (fehér, nem édes, jó minőségű)

Meghámozod, leszeleteled az almát, bele egy edénybe, rá a bort és a többit és átpárolod. Nem szabad, hogy péppé főzd. Ha megvan, lecsöpögteted, a leve jó lesz a dióba, és hagyod kihűlni.

Máktöltelék:
   * 35 dkg mák darálva
   * 2 narancs héja belereszelve
   * 2 kanál baracklekvár
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * 2 dl bor

Összekutyulod, rottyantasz rajta egyet és kész. Ha van narancslekvár, az is lehet benne.

Diótöltelék:
   * 35 dkg dió
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * negyed tábla étcsoki
   * 1,5 dl bor

Mint a máknál, kevered, kutyulod, rottyantod, hagyod hűlni. A csoki kihagyható.

   * szilvalekvár - erről sokat nem tudok mondani. 35 deka körüli mennyiség elég kell legyen, lehetőleg ne túl hígat válassz, de legyen kenhető.

Tészta:
   * 80 dkg liszt
   * 40 dkg vaj
   * 15 dkg porcukor
   * 6 tojás sárgája
   * 2 dl bor
   * csipet só

Összekevered, gyúrod, amíg egyenletes, könnyen nyújtható tésztát nem kapsz. Én teszek bele sót, anélkül nem ízlik, de elhagyható, ha ezen múlik a kóserség. Amikor meggyúrtad, akkor fogod szépen a kész tésztát és elosztod úgy, hogy legyen négy darab 30 dekás darab, és egy pluszban, ami körülbelül 45 deka lesz. Ezeket becsomagolod folpackba, és beteszed a hűtőbe. Állhat nyugodtan, könnyebb lesz vele dolgozni.
   Ha ezzel megvagy, a tészta pihent és a töltelék kihűlt, akkor jön a melós rész, a nyújtás és kenés. A nagyobbik darab tésztával kezded. Kinyújtod úgy, hogy a tepsidbe tudd tenni úgy, hogy felérjen oldalt a tepsi tetején túlig. Mintha kibélelnéd vele a tepsit. Én vékony tésztát szoktam. Ha ez megvan, jön az első réteg, a mák. Rákened, eldolgozod, óvatosan, hogy ne szakítsd ki a tésztát. Igyekezz egyenletessé tenni. Utána kinyújtod a második tésztaréteget, belehelyezed a mák tetejére, úgy, hogy sehol ne lógjon ki alóla a mák. Hozzá is tapicskolhatod az alap tészta széléhez. Megszurkálod villával. Jöhet az alma. Ellapogatod, ha nagyon leves, keversz hozzá prézlit, hogy ne áztasson el mindent. Utána megint tészta. Erre diót teszel, ellapogatod, szép egyenletesen. Utána megint tészta. Ezt is megszurkálod. Aztán jön a szilvalekvár. Ha elkented, utána az utolsó tészta jön. Ennek a szélét összedolgozod a legalsó tészta oldalával. Megkened tojásfehérjével, megszurkálod, rajzolsz bele, ami tetszik.
   A sütés nagyon fontos dolog. Villanytűzhelyünk van. Középre helyeztem, alsó-felső tűz megy, és így kap a tepsi 3, 3.5 órát 150 fok körüli hőn. Nem szabad gyorsan sütni, mert akkor megég az alja, teteje, a közepe nem lesz kész. Idő. Amikor szépen aranybarna a teteje, akkor megszúrod, hogy mit mutat, ha nem ragad semmi se a tűhöz, akkor lehet, hogy kész. 3 óra elég kell legyen. Ha késznek ítéled, akkor megvárod, míg kihűl, és utána kiborítod egy deszkára, vagy valahogy kiszeded a tepsiből. :) Ami a lényeg: én nem vacakolok, villanykéssel szeletelem. Hát, ennyi nagyjából.

Már öt éve nem koriztam (úgy igazán rendeseket meg már vagy tíz éve), ezért most nagyon tetszett. Szerettem volna kis ízelítőt adni nektek belőle, mindenféle művészi igény nélkül.

Nagyon jó az, hogy egy eredeti hangot, a jég ropogását lehet hallani a korsolyával, nagyon jó ez a hang, ami a lépés ütemével ritmizálja, drámaivá változtatja ezeket a képeket és nagyon izgalmasan fokozódik ez a krimi, ez a feszültség. Egyetlen egy probléma van vele, hogy nincs vége, nincs igazából lezárva, és attól függetlenül, hogy valamit szorgalmiként készítünk, vagy konkrét feladatként, a szorgalmikra is érvényes, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. Még akkor is, ha alapvetően egy avantgard feladatot képzelünk el, mert egy ilyen helyzet, színház, tánc is a legalapvetőbb keretekkel rendelkezik, például, hogy a néző odaérkezik, vagy elmegy. Az is keretezhet egy adott térben lévő alkotást, itt pedig az a keret, amikor megnyomom a play gombot, és az a vége, ahol megáll. Ez így most nincs lezárva. Egy disznót adunk, mert van benne munka. (szőke) értékelés: