tér-idő
Turay Balázs barátja S. I. elmondása alapján készült digitális camera obscura-val készült a leckém. A harmadik leckére mozgófilmet szerettem volna készíteni, csak ez kissé hosszadalmas és már haladnék a többivel, úgyhogy itt egy életlen vacak.

A kép címéből és a képből magából próbálok elindulni, de elolvastam a magyarázó szöveget is hozzá és innen is kezdeném, ennek a legutolsó passzusával, ami úgy szól, hogy "úgyhogy itt egy életlen vacak". Szerintem az nagyon fontos, hogy amikor egy képet elkészít az ember, nekiáll, megvalósítja, kiadja a kezéből, akkor higyjen ebben a történetben, legalább ő. Itt eleve az a fajta beletörődés vagy negatív minősítés, ami itt az utolsó fél mondatban elhangzik, az a baj, hogy elég sok mindent pontosít. És ezt most elsősorban nem minősítőleg, hanem szakmailag próbálom jelezni, hogy valószínű te is érzed azt, hogy az az alkotás, amit elküldtél, az igazából egy helykitöltésnek, vagy folyamatosságnak az eszköze és nem elsősorban az önmagaddal szemben állított minőségnek a lépcsőfoka. A képen valamilyen iskolában vagy épületben lépcsősorokat látunk, ahol hosszabb expozícióban a modell kétszer is látható. A jobb alsó szakaszban ülő pozícióban, fent szinte ugyanebben a beállításban a bal fölső szakaszban. A kép címe ad valamilyen támpontot, én az irányát és szándékát nagyon jónak értékelem, nagyon jó az az út, amelyen próbálsz elindulni, ugyanakkor talán a saját magad minősítése is azt jelzi, hogy nem 100%-osan átgondolt az, ami itt a képen megvalósul. Attól még, hogy camera obscurával készült a kép, attól még ugyanúgy a kompozíciós rend számonkérhető, például hogy egy jó ritmus látható a képen, jobb alsó ponttól bal felsőig egy átlós tengely látható, és a lépcső ritmusa is jó, mégis úgy tűnik, hogy a jobb oldali részen az emberi alak könyök részénél belevágsz ebbe az elképzelt képbe. Attól függetlenül, hogy a kamera milyen márkájú vagy milyen módszerrel készült ez a kép, úgy gondolom, hogy a kompozíciót nem kell, hogy ez befolyásolja, tehát fontos lett volna előtte ezt lepróbálni, annál is inkább, mert nyilván, itt expozíción belüli mozgásról beszélünk. Segítségképpen csak annyit, hogy a mozgóképnél egy filmforgatásnál amikor a színészek egy jeleneten belül mozognak, optika felé, optikától távolabb, ezeket élességállítással szokták lekísérni, akkor a kamera körüli szakemberek használnak egy kis eszközt, legyen ez ilyen kis babzsákszerű anyag, vagy kréta, és a színészeknek úgynevezett jeleket helyeznek ez a talajon, olyan részen, amit a néző nem lát. Ez egy olyan segítség, amivel azt teszik lehetővé, hogy az operatőr által elképzelt kép pontosan lekövethető legyen, komponálható legyen, tudják tartani az élességet. Itt jelen esetben arra gondolok, hogyha le lett volna próbálva a látvány és azt látod, hogy az emberi figura kilóg a képből, akkor egy jelhagyással ez kiküszöbölhető lett volna és máris sokkal sűrűbb és összetettebb a kép.
   Visszatérnék mégegyszer a kép címére és a tér-idő kapcsolatára, ahol az idő nyilván arra utal, hogy itt ugyanaz az ember egy exponált időben több helyen jelenik meg, ez az idő múlásával, a többrétegűséggel, valamilyen filozófiai gondolatot, üzenetet is hordoz, a tér pedig arra vonatkozik, hogy ebben a térben, ahol feltételezésem szerint a lépcsősor valahová távolabbra vezet, legegyszerűbb egy álló képnél az élesség megváltoztatásával, vagy kiválasztásával dolgozni. Itt arra gondolok, hogy most jelen pillanatban a camera obscura technikája úgy működik a képen, mintha valami zsákvászon vagy köd az előttünk lévő üvegre, vagy optikára ráfújódott volna, és ettől tűnik az egész elmosódottnak, de ez nem segíti a képnek azt a tér elrendezését, ami ebből a pesrpektívából, háttér-előtér viszonyból építkezik. Ahhoz, hogy ez a térhatás érzékelhető legyen, ha a technika miatt az élesség és ez a lazúr jelentkezik, akkor fényekkel, színekkel, megvilágítással lehetne dolgozni, páldául elöl erőteljesebb, hátul fátyolosabb színeket használni, amit a levegőoszlopok, a tér és távolodás a valóságban egyébként is megteremt. De mivel a színek sem tudnak segíteni abban, hogy ez a térbeliség megjelenjen, egy eszköz marad, az élességállítás. Alapvető hibájának tehát a képnek azt érzem, hogy egyrészt az előtérben lévő figurába belevágtál, másrészt az előtérben lévő figura sokkal fontosabb, ő főbb szereplő, mint a háttér alakja, így ez azt jelenti, hogy több részletet szeretnék belőle látni. Szeretnénk, ha tovább kísérleteznél ezzel a technikával. (szőke)
értékelés:

Látod, azért voltak jó napjaid;
amikor hányingerré mulattad az éjszakát,
hogy reggel az Erzsébet-hídon sétálj
a jeges novemberi szélben Buda és Pest között,
hogy ne vigyorgó-részegen menj dolgozni,
amikor örömödben beleájultál az első nő ölébe,
hogy aztán fájjon a vizelés,
és sorban állj a rendelőben ócska kurvák,
és boxeres stricik közt,
amikor egy tiltott helyen leültél pókerezni,
hogy elveszítsd az utolsó garasod is,
aztán gyermeki áhítattal nézd a kiflit a kirakatban,
mert csak vízre, meg villamosjegyre futotta,
amikor bluest üvöltve motoroztál,
hogy utána ijedt szemmel nézd,
amint barátod örökre eltűnik
egy formalinszagú temetésen,
amikor minden szerelmedbe belehaltál,
hogy aztán kíméletlenül feltámasszanak,
és meglepetéstől megalázott lázárként állj,
mások bomló és rohadt érzelmeivel.
Hát látod, azért voltak jó napjaid...

Ezerkilencászkilencven. Tavasz? Vagy az ezerkilencszázkilenven után tegyek kérdőjelet? Végül is mindegy. Nem volt könnyű idáig eljutni. Most már a feszes menetelést felváltotta egy egyenletes lélegzés, ráismerés, de még sajog a vádlim, nem sokon múlott hogy abból ami sétának látszott, nem lett lavinaszerű rohanás. A szorongáskutya meg-megkapott útközben és nem hiszem hogy még egyszer meg tudnám tenni ugyanezt az utat.
   Az estét egy ismerőssel töltöttem nekem ismeretlen ismerősen zsongó helyeken. Sok hely, ajtók, sok zene, számtalan pohár és szó, különböző füstök és kérdések, sok mámorító, vakító figyelem. Reggelre csak a távolság maradt és egy elszakadt fonál az emlékezetemben. No meg az imaszerűen ismétlődő szavak. Vissza, csak egyszer jussak vissza.
   Most már állok, pontosabban állva utazok egy sínpáron. Szabadság híd Budai hídfő. Vége az eltévedésnek, az ismerősöm arcának emléke újra melegséggel tölt el, bár a testem vészjeleket küld. De a vasszerkezet indái zöldellnek. A hajók támaszkodnak, sőt fekvőtámaszokat nyomnak a vízen, a sirályok mind egy egy fonálra kötve köröznek, mint a csecsemők szemét szórakoztató játékokon azok a színes izék, és a víz csobogva gőgicsél, gügyög. Rend van. A Gellérthegy meg felnyílik, hát persze, ez egy óriási cukortartó, hisz a kávéillat árad a széllel és szinte eltömi az orrom. Amíg a fekete aromában fuldoklom, a nap meg a kisujját eltartva belehörpöl a gőzölgő városba. Kávé, kávé, kávé... A testem feladja és rámmorog. Van hely, le is ülhetnél, vagy ha így jobb még mindig állsz! Mindegy! Csak pihenjünk. Igen, az ingóbingó barna nagy öltésekkel varott bőrülés ott a hernyónál szabad. A villanykukac araszol. Odabillegek vagy libegek a villamosűrállomáson és egyre gyengülök. Gyengülök, de csak egy röhögésre futja mégis. Nem tudok leülni, egyszerűen nem lehet. Az ülésre görbe, öltögetős betűkkel írtak. Villamosszék. VILLAMOSSZÉK! Vinnyogva röhögök és körülnézek. Ezek vajon tudják min ülnek? Villamosszék. A kapaszkodók nagy sörnyitók soraként himbálóznak az orrom előtt és én már próbálgatom is a hozzájuk illő óriás sörök súlyát. Lovagi torna kőbányán, párbaj, hetven feles nyolcvan kávé.
   Szabadság híd. Pesti hídállás. Vásárcsarnok, Piaccsarnok, Piacsarnok. Kávé és sör vagy inkább kávé uniqum? Van még előttem egy napnyi utazás, de legalább húsz perc a vonatülésig. ÁÁÁÁ nem fog menni. Leszállok. Szeretem másnaposan, kialvatlanul az agyam, csak ne fájna így. Muszáj kikapcsolni, de a vonatig még ki kell bírni. Hopsz egy tátogó arc. Ja boccs!... Igen jóreggelt kávéféuniqum... köszönöm.

A Zarándok

Az ötlet jó, a meglátás jó, ezt le kell szögezni az elején, ez az, ami kap egy disznót. De ahhoz, hogy túl lehessen lépni a puszta látványon, ennél bátrabbnak kell lenni. Egyrészt közelebb kell menni, mert így egyrészt pici kis pontok az emberek, nagy üres terek alakulnak ki, ami nem erősíti a kompozíciót, másrészt a dráma hatása elvész, mert a részletek nem jönnek ki, mert a távolság, ami a tárgyak és a fotóapparát között van, feloldja, kilúgozza azt. Látszik, hogy a kerekesszéktől egy nyom indul el a víz felé a semmibe, ez lenne a fő üzenet és nem a szék, a szék csak mintegy indító momentum fontos. A dráma abban rejlik, hogy adva van egy szék a parton, onnan megy a nyom a vízhez, nem látjuk azt, aki a székből kiszállt, látunk embereket, akik magukkal vannak elfoglalva, elkülönült csoportban, vagyis az ő történetük mellett, mögött történik a dráma. Ez így most a távolságtartás miatt nem érvényesülhet.
   Van egy fontos dolog, ami miatt a nagy mesterek a tanítványaiknak nem is engedtek meg más objektívet használni a tanulóéveik alatt, mint az alap 50-es normál objektívet. Ez pedig az, hogy a kompozíciónak, még ha abból nem is látszik konkrétan, részese a fotográfus. Nem vonhatja ki magát, nem lehet csupán szemlélője, mert a hideg kívülállás, a kényelmes távolságtartás bár segít legyőzni a zavart, a szégyenlősséget, de a sűrítés is elvész ezáltal. (szőke-hegyi)
értékelés:

Fehér folt

A cseheknél vannak jobb szürrealisták, például Saudek, bár itt humort nem látok, bár lehetne, mert ha beszakad a tető... Feri, picit többet várunk tőled már, technikában is, mert itt a beavatkozás is elég durván látszik, a digitális zaj, ami a szütymörgés miatt jelentkezik, szóval ha már tető, akkor hol a macska? (szőke)
értékelés:

Portré

Don Corleone... Szinte fénysebesség szintjén haladnak a dolgok, különös figyelem övezi azt a bizonyos arany pecsétgyűrűt, amely megjelenik a kép alsó szakaszában, talán még meg lehett volna próbálni, hogy a szalmakalap íve még egy picit jobban haladjon ki a kép széle felé, és egy picit többet metszeni jobb oldalon, és abból az ívelt nyaktájékból többet adni, nem mernék ilyet mondani, hogy toka, de a pedellus kimondatta velem, szeretjük ezt a képet, három disznó, de Laci, most már ne bújkálj! (szőke)
értékelés:

Alapvetően két részből áll a film, narráció köti össze, az egyik része külsőkben egy road movie, táj, antennaerdő, autó, aminek van egy meghatározott világa, a másik rész pedig egy nagyon személyes, sötéteken alapuló és gyufaszálból fákját készített kamerába néző tekintet. Különböző a minősége is a két anyagnak, sokkal erőteljesebb képileg a második szegmense a filmnek, van egy összetett melankólikus üzenete a szövegvilágnak, amiben van egy picit brechti rákérdezés is, felhívás. Annak tükrében, amit eddig Dénestől filmekben láttam, azt kell mondjam, hogy ezek akkor igazán árnyaltak, akkor érezhető bennük a súlypontozás, hogyha az irónia, vagy önirónia nem tűnik el a filmjeiből. Egészen biztos vagyok benne, hogy az irónia soha nem könnyíti ki az ő nyelvezete szerint a film üzenetét, hanem éppenhogy a drámaiságát ellensúlyozza. A mostani filmben viszont azt érzem, hogy túlságosan megértő, elfogadó önmagával szemben, és vádló a többiekkel. Ez nyilván éppúgy őszinte üzenet, hisz a folyamat nem zajlott le, nekünk itt alkotásokat kell néznünk és az eddigi alkotásai szempontjából mindenféleképp azt mondom, hogy egy fontos momentuma maradt ki a Dénes-féle világnak, ez az irónia, mert az iróniában, miközben felmutat, felnagyít, kegyelmez is, és itt nem ad kegyelmet és így a kerettől keretig, a kezdéstől a végig tartó üzenet gyöngül azzal, hogy a film hiányosságait (dramaturgiai, szövegi, előadói) hagyja meg, mert ezt most nem tudja orvosolni az irónia és önirónia. (szőke) értékelés:

Csókolj  meg!
Kedves Nézők! Vannak csodák. Sokszor tök egyértelműek. Nem is kell tenni semmit. Néha. Nézzék csak meg ezt! A Béka régi, a csók örök.

Annyi javaslatom lenne, azon kívül, hogy kaptam egy feladatot, hogy csókoljam meg a képet, hogy ha jól sejtem, békuci csodálkozó szemei, amelyek Balázs szemeit helyettesítik, jó lett volna, ha befelébb fordulnak, hogy egyértelműbb legyen, hogy Balázs a békaszemeken keresztül várja, hogy megcsókoljuk őt. Ez a kép három disznó, ami a főzőversenyes recepttel együtt már négy. (szőke)
értékelés: +

EGY LÓ TRAGÉDIÁJA

Kövér legelőn áll a ló,
de a falon függő képen
éhen hal a réten.

CSODA

Ím, a csoda megesett;
a nyári virágra
hó esett.

ESŐ

Cseppre csepp cseppen,
az eresz alatt ácsorogva
ezt figyelem.

MEGFÁRADVA

Vándorúton, hegyek között,
botom eltörött, csizmám elszakadt,
bicskám kicsorbult, kabátom elhasadt.

ÖREGKOR

Ha már nem ízlik a jó bor, s friss kenyér,
ha már nem édes a szerelem,
menj aludni csendesen.

HITEL

Rizsért mentem a boltoshoz,
de hitelbe már nem ad,
attól fél, hogy holnap holtan fekszem a kő alatt.

SZIMFÓNIA

Csepergő eső hárfázik,
a zivatar bőgőn,
a vihar meg üstdobon játszik.

JÓSNŐ

Jósnőnél jártam este,
tenyerem fogta remegve,
és nem nézett a szemembe.

HALOTT MADÁR

Köd fagyott az ágra,
zúzmarás a kertem,
vén diófa alatt holt madárra leltem.

FARKASORDÍTÓ

Befagyott a patak, lenn a domboldalban,
őz patája szakítja a jeget,
sovány farkas siratja a telet.

TÉL

Fát gyűjtök az erdőn,
talpam alatt jég hasad,
zsákomat hátamra veszem, szakállamra dér tapad.

Elválaszthatatlanok...
a legújabb barátom...

A Macintosh cég webkamerájával készített egyik reklámját látjuk itt, mivel ez a humoros ötlet érzékelhető, hogy benne van, rengeteg viccet érzek ezen a képen, bár erről az alkotó nem tud, ezért két disznó. (szőke)
értékelés:

Pörkölt csirkéből, békülősdugás miatt önkezűleg

Hozzávalók:
   * 7 csirke apróléka
   * néhány hülye mondat pár nappal korábban
   * só, bors, paprika
   * 3 nap különalvás
   * víz, tűz
   * jegygyűrűt nem hordó menyasszony
   * néhány hülye mondat a pár nap alatt
   * leveskocka, delikát, olaj, hagyma
   * ágy, fazék
   * fakanál, koton, főzősör

Kedves Receptolvasó! Együtt fogunk főzni, engedelmeddel tegezlek.

Sose főzz ezelőtt pörköltet!

A csirkeaprólékot a mélyhűtőből a nő előző nap vegye ki. Pár nappal korábban tépelődve mondja azt neked, hogy az a baj, úgy érzi, csökkentek benne az érzések feléd. Tegye mindezt konkrét rákérdezésre, melyet a hetedik kínlódó nap után munkából hazaérve, majd a boltból egy üveg jégerrel és sörökkel ismét hazatérve ejtesz meg, két kitöltött feles és egy nyitott sör felvonultatásával egyértelművé téve, hogy akkor te most beszélgetni szeretnél, nagyjából eképp: miért nem hordod a jegygyűrűdet?
Munkára kész főzősör   Nyiss ki egy sört. Aludj a nappaliban 3 napig. A csirkeaprólékot nézd meredten minden alkalommal, mikor a konyhába kimész, de mégse tudsz enni, mert valami remegteti a gyomrodat. Külön vedd észre, hogy a zacskóból szivárog a vér, de ne zavarjon. (Onnan lehet tudni, hogy hét csirke darabjai vannak a becsomózott nájlonban, mert a nő anyja ráírta kék filccel egy papírra, ami a zacskóra van ragasztva. A hét számmal legyen írva.)
   A nő a főzés előtt 3 órával kérdezze meg tőled, hogy miért alszol napok óta a nappaliban. Legyen érdekes érzésed: vajon hülye ez? Mondd neki azt, hogy hát azért, mert nem érzed úgy, hogy hozzá kéne bújnod. Vedd tudomásul, hogy erre azt mondja, hogy ezzel nem teszed jobbá a dolgot, nem kerültök közelebb. Ez így is van. Ezt ízlés szerint megállapíthatod. Mindenéppen mondani kell, hogy te utoljára azt az infót fogtad föl, hogy őbenne csökken az érzés irántad. A gyűrűre utalhatsz, megint csak ízlés szerint, anélkül talán nem lesz olyan markáns az íze - ki hogy szereti.
   Menjetek a konyhába. A nő mondja azt, hogy ő azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Erre egyszerűen azt kell mondani, hogy oké, de jöjj tisztába az érzéseiddel, és ha ez kész, és kiderült, hogy vannak, akkor próbáld meg kifejezni azokat. Erre a nő bújjon hozzád, adjon aránytalanul sok puszit, ölelgessen a szokásosnál jóval tovább, te pedig kimérten símogasd a hátát, aztán hidd el, hogy minden rendben van, és most már adhatsz neki egy puszit szívből. Javaslod, hogy menjetek be az ágyba még egy kicsit beszélgetni. A nő mondja azt, hogy neki dolgozni kell menni, és a pörköltet is meg kell még főznie előtte. Itt nagyon fontos, hogy azt mondd: majd én megfőzöm. Erre a nő mosolyogjon csábosan, és induljon a háló felé. Bújjatok be az ágyba, és ízlés szerint. (Ha nemrég hagyta abba a gyógyszert, mert akkor még terveitek voltak, akkor ezen a ponton kell a koton, biztos, ami biztos.) Miután elkísérted, és hazaértél, nyiss ki egy sört. Mosolyogj.
   A csirkeparólékot a véres nyálonból vedd ki, és alaposan mosd meg. Mármint nem zacskót, azt ki kell dobni. Ha te is utálod a rágós zuzadarabokat, akkor azokat vágd ki belőle a picsába! És közben gondolj arra, hogy akkor most hogy is van ez? Reggel a kanapén keltél, most meg a konyhában szorgoskodsz, kielégülten, és elvileg minden rendben. Ámulj el rajta, hogy ez ilyen egyszerű, és érezz egy kis bizonytalanságot, vagy hitetlenséget - ízlés szerint.
Szar lesz.   Vágd föl a hagymát, ahogy szoktad, és közben tartsd a megmosott undorító csirkelábakat, és egyéb gusztustalanságok egész sorát víz alatt, hogy azt hihesd, ezalatt kiázik, de legalább egy kicsit tisztább lesz. Mielőtt a hagymát belevágod az olajba, jöjj rá, hogy nem törölted ki rendesen a frissen elmosott fazekat, azért spriccel a plafonig az olaj és víz reakciója. Újabb mosogatás, és - ezúttal valóban - szárazra törlés után ismét tégy bele olajat, és gyújts alá. A már meleg olajon bingyizzed kicsit a hagymát, egy kis sót már itt tehetsz rá, ahogy a haverod mondja, akit közben felhívtál telefonon, aztán a tűzről levéve mehet bele a paprika, olyan három kávéskanállal. És rögtön utána a hús. Szarul néz ki, de finom lesz. Vissza a tűzre. Önts bele vizet, húzz egy nagyot a sörödből, és határozd el, hogy elhiszed, hogy minden rendben van. Mert ha nincs, azzal sem tudsz semmit kezdeni, és nem is akarsz.
   Öntsd föl vízzel az egész katyvaszt, hogy ellepje a húst, aztán kis só, bors, paprika, csili, delikát, leveskocka, meg amit találsz, és bízol benne. A leveskockát ne próbáld meg whiskey-s pohárnyi melegvízben feloldani, nem lehet. Nyugodtan dobd bele, ahogy van. Nagylángon rotyogjon egy kellemeset, aztán kisláng (erről is jusson eszedbe, hogy most már igenis vannak olyan dolgok, amik mindig eszedbe jutnak, ha akarod, ha nem, és hogy ezek szaporodnak, és igenis, sajnos, ma is szaporodtak), aztán fedő rá, és sörivás.
   Ha közben a blogodon meg akarod írni a receptet, hogy szabadulj valamitől legalább, mert a fejedben gondolatdugó van, akkor azt most kell elkezdeni, és nem a sörözést nyomatni. Ha nem, akkor igen.
   Egy-másfél órán keresztül lassú tűzön, fedő alatt, 3-4 alkalommal megkerve rotyogjék. Közben idd meg a sört, meg még egyet, és töltsd föl a képeket. Főzz tésztát, szedj, és egyél! Jó étvágyat!

Ha jó volt, ha nem, ne gondolkodj tovább ezen, majd lesz, ami lesz, úgyis észre fogod venni. Fogd a paplanodat, és vonulj be a hálóba aludni.

A képek a szociofotó kategóriában indulhatnak, jól alátámasztják a hangulatát az írásnak, bár vannak még a történet szempontjából képileg jól illusztrálható pontok, amiket még nem aknáztál ki. Az írás kitűnő. (szőke-hegyi)

zöldség

Ezt a képet nagyon szeretjük, a Zsolt majd elmondja, hogy Demeter mit üzent, érdekes az a nagy fallikus ügy, amit ott gyökérként, vagy fehérrépaként ebben az egész hedonikus csakravilágba mint szaporítószerv belehelyezkedik, mellette, szinte a Gyűrűk ura furcsa mutánsát képzeltetik el velünk, ahol egyszerre ennyi golyó van, szépek a színek, nagyon életigenlő kép. (szőke)
   Szóval Demeter is megnézte és azt mondta, hogy rendben van a kép, kicsit az élessége kérdéses, egyedül a kép jobb oldalán lévő alufóliát kellett volna befelé hajtani, hogy a fény ne lukassza ki a képet ott.
értékelés:

Kézsugarak
Fotózom és közben ismerkedek a fénnyel. Barátkozunk egymással.

Bár ez egy házi feladatra érkezett képpár, de akár mint az estiklopédia ma még nem létező világítással foglalkozó fejezetének egyfajta illusztrációjaként is felfogható lenne, ahol az egy fényforrásból érkező megvilágítással játszik az alkotó. Azért összetett és trükkös ez az alsó kép, mert miközben látszólagosan a fényforrást egy összetett formával, a kézzel letakarva árnyék ritmusokat hoz létre, mint karmokat, és ettől félelmetes és expresszív lesz, egy másik trükköt is alkalmaz az alkotó, mert a kézzel letakart fény reflexeket is létrehoz az arc tekintetében, ami nem a fényforrásból származik, hanem a mögötte lévő felület visszareflektálásából. Tehát látszólagosan egy fényforrásból kapjuk a fényt, de a fotós tapasztalatával egy összetettebb, kreatívabb képet hoz létre. Ez tehát az alsó képre vonatkozik.
   A pedellus felvetette, hogy nem érti, hogy a két kép miért összekapcsolt formában jelentkezik, és igazából én is hajlok erre, mivel a felső kép egy, bár hasonló logikai játékon alapuló, de fekete fehér kép, én külön értelmezném őket, azt kell, hogy mondjam, hogy mivel össze van kapcsolva a két dolog, bátorítanám az alkotót, hogy az alsó kép önmagában is megél, a fölső kép pedig nem annyira összetett üzenet, bár értékelhető önmagában is, de így, együtt, egy keretbe összefogva inkább gyengítik egymás hatását, mint kiegészítenék azt.
   Felvetődött, hogy ha külön értékeljük a két képet, akkor a felső kép két disznós, az alsó három, de a pedellus azt mondta, és be kell látom, igaza van, hogy korábban volt már hasonló képpár beküldés, és ha ott egyben osztottuk a disznajainkat, akkor itt se tehetünk másképp, tehát végülis három disznó. (szőke)
értékelés:

Anno

László azért teljesíti az első leckét, mert ez nem László, mert én Lászlót már láttam, hanem ez László gyerekkorában. Igazából nem felfedezhető László arca, mert én tudom, hogy néz ki most, és nem így néz ki. Mivel ez egyik kedvenc képem, az én gyerekkoromat nem idézheti, mert mi nem laktunk lakótelepi lakásban, meg nem volt subaszőnyeg műanyagból fonva hátulra, meg bambuszos se volt, tehát a vágy miatt meg mert megígértem, megadom a három citromdisznót, de azzal a kitétellel, hogy László készít egy másik első leckét, ami ma készült és amin valami testrésze látható, de nem az arca. (szőke)
értékelés:

A Beagle

Kedves Norbert, az nem eldöntöttnek látszik, hogy most akkor homogén háttér legyen, vagy valami mozgalmasabb, picit van kerítés, de mégsincs, és így ez ebben az eldöntetlen állapotban lebeg. A búvár zsebkönyvben volt ilyen a sorozatban, hogy kutyák, tehát ha ebből a szempontból nézem, bár nem ismerem a fajta jellegzetességeit, így mint kutyaítész lehet, hogy hülyeséget mondok, de teljesíti a fajta sztenderdjét, megmutatja azt. Azonban ez a beállítás mindenféle személyességet nélkülöz, ez alapján a kép alapján neked, a fotósnak, és így általad nekünk, a nézőknek semmi közünk nem lesz ehhez az ebhez. (hegyi)
értékelés: