Nyolcadik lecke

Kedves Erika, nagyon szépen köszönjük ezt a képet. Valójában több probléma van ezzel a fotóval, csak felsorolásképpen: a vízben lévő ágak rendetlensége, a függőlegesek dőlése, a szikla tömegek aránytalansága, az eldöntetlenük szereplő bekukucskáló hölgy a képtetőn, ezért erről részletesen nem tudunk elemzést adni. (szőke)

Úton
Az előző visszapillantós képet próbáltam másképpen megközelíteni, a tanácsokat szem előtt tartva.

Nyilván nehéz nagy sebességnél jól komponálni, könnyen dumálok itt egy álló kocsiban ülve (forgatási szünetben néztük a képeket a laptopon - ped.), de a tükör gumivédő részével bajaim vannak. Ez egy. Kettő, hogy ha alapvetően elfelejtem, hogy ez mondjuk egy Barkas tükre, és engem nem érdekelne, hogy kiderüljön a turpisság, hogy ez egy autótükör, akkor ez a kép két dologról szól, és ebbe az autó jelenléte belepiszkít. A rohanó táj és a perspektivikusan behúzódó táj azonossága és ellentéte a kép valódi üzenete. A tükör egy varázstükör, ami egy másik világba vezet el. Ez nagyon jó. És egy ötlet, de nem kell elfogadni, hogy ha már ezzel az izgalmas játékkal foglalkozol, akkor valahol talán a tükröződésben megjelenhetne egy stoppoló, vagy egy hölgy, akiket sokat szoktunk látni a Dél-Alföldön, nagy utakon, ahol fáradt kamionosokkal kedvesen beszélgetnek és megnyugtatják őket, tehát valami eseménynek kellene történni, hogy a valóság és a tükör kettős játéka kifejeződjön. Az autó jelenléte ezt most gyöngíti. Próbálkozz egy vágással és esetleg több képet készítve azzal, hogy hátha el tudsz kapni egy ilyen hölgyet is akár a képeden. (szőke)
értékelés:

Önkép
Készen állok az indulásra... lesz ami lesz:)

Kedves Laci, üdvözlünk a suliban. Nagyon örülünk a képednek, bennem azért mégicsak fölvetődik hogy a maga natúrájában ott van az a varázskéz, az önkéz, az alkotó keze, amely védőn átöleli ezt a klasszikus fényképezőgépet, és ezen a kézen ott van egy karperec, ami erősíti a térbeliséget, mégis a kép középső szakaszában, ahol véleményem szerint fontos dolgok vannak, ott valahol káosz van a sötéteknél. Nem azért, mert el kéne különülnie a dolgoknak, hanem így ez a rész jobban síkra redukálódik, mint például a test boltozatai, amit a karperec is megerősít - ezt jól láttad meg. Miközben a bőr redőiből is sejteni lehet részletet, itt az alsó szakaszban eltűnik a tér. Ez azért érdekes, mert nincs eldöntve, hogy a sík ritmikájával foglalkozom, vagy a tér és perspektíva játékát figyelem. A kéz előrenyúlása egy klasszikus perspektíva játék, ezt a sötétek nem segítik elő. Itt az első részben akár lehetett volna valami extrém közeli dolgot elhelyezni, akár életlenül is, hogy a teret megmutasd. Tehát kérdés, hogy a tónusok formák, vagy a tér játéka a fontos. (szőke)
értékelés:

Éva light
Ez egy asszociációs játék akar lenni (és én értem!) :)

Bár a kép stílusában nem azonos Tóth Menyhért munkával, de mégis a színek ritmusvilágában van valami ilyen, ami az expresszitáshoz és absztrakthoz tartozik. Azt szeretném mondani, hogy ha figyelembe vesszük a kép címét, Évát, mint női princípiumot, és hozzá kapcsolom a fényt, mint kezdetet, és ehhez kapcsolok egy absztrakt formát, ami egy világos barnás tónusból egy testszínű hatást is mutat, akkor ez a forma utalás is egyben itt a háttér sötétedő zöldjeivel, ami lehet egy felület, és ezen keresztül megjelenik egy maszk forma. Ez a fény itt kollázsszerűen jelentkezik, mint egy napkorong. Ebből asszociációs szinten egész messzire el lehet jutni, értse aki érti, az, hogy milyen testrészt látunk, azért lényegtelen, mert a foltok arányrendszere és kapcsolódásai fontosabbak. A filozófiája helyén van a képnek, de foltjaiban vágott, törött a kép fölső zárása, mert ezek az ívek megkívánnák, hogy teljességükben legyenek jelen. Az alsó zöld háromszög és a rózsaszínek azt kívánnák, hoyg ez a kép nagyobb keretezettségű legyen, mert így a V alak fölső zárása el van vágva. Vagy a napkorongnál kéne vágni, vagy fölfelé tágítani kellene a kép keretét. Ez a munka is fontos irányt jelez és foglalkozni kellene vele tovább Mártinak. Nagyon finom az életlenség a háttéren, festői, de anyagidegen a napkorongocska, mert az mintha a Szabó Ervin könyvtár elszámolási pecsétje lenne odanyomva, amire rá van írva, hogy átvéve. Miközben van egy lebegés, ez a túl határozott szélű kör visszaránt, idegenül hat. (szőke)
értékelés:

Napóra
Balázs javaslata alapján, javítás az előző képen.

Rendhagyóak leszünk. Kedves Többiek, akik végülis megismételtettétek Mártival ezt a leckét: Ti is adhattok a saját raktáratokból disznót a Mártinak, ha már dolgoztatjátok, mivel alapvetően Márti egy folyamatban van benne, és ez az előző képhez képest kompozíciójában, átgondoltságában erősödött, amivel dolgozik, így ez három disznó. Az nagyon helyes, hogy beszélgettek a képekről, egymás munkáiról, hiszen többek között erre is jött létre az oldal, de figyeljünk arra, hogy még véletlenül se vigyük be egymást az erdőbe, ha tanácsolunk valamit, az alkotó egész útját figyelembe kell venni ilyenkor. (szőke)
értékelés:

Én
Sötét szobában egy szál gyufával. Az ujjam pedig majdnem odaégett.

A képet én 3 disznósnak ítélem. Ez a játékrendszer is nagy múlttal rendelkezik az Estiskolán, és jó dolog ezzel kísérletezni, érdemes lenne még annyit kipróbálni, hogy az alkotó variációkat készít. Most a szem a fényt figyeli, ebből lehet a variáció, hogy belenéz a kamerába, ránk néz, vagy oldalt. Jó a beállítás, és az érdekes, hogy semmi más fényt, reflexet nem használ a készítő, csak a gyufa lángját, ami szinte szétrobbantja az ujjak körüli részleteket. Ugyanez a fény szórta be alsó megvilágításban az arcot is. Ezt azt a technikai kérdést veti föl, hogy az ujjak fénye, a kiégett fények és az arcok sötétje mennyire részletgazdagok, és hogy expozíciós idő növelésével lehetne-e, hogy picit több részlet legyen a tónusokban. De lehet akár a láng mozgatásával is kísérletezni, hogy az arc dramatikussága és expresszivitása is jelentkezzen, vagy akár rajzolni a fénnyel. Van aki ezt fényfestészetnek hívja. Jó dolgokat vet föl ez a kép, és azért három disznó, hogy Tibor elkezdjen kísérletezni. Jó az irány, érdemes folytatni. (szőke)
értékelés:

Merülés
Csak megirigyeltem krisztabeától a vasalót.

Keresztanyámnál Szentesen, a doktor Lakos Imre utca 19-es számú háznak a kertjében voltak nagyon szép rózsák, és ott volt nagy divat, hogy egyészt kertitörpéket, másrészt a piacon kapható szép fém gömböket helyeztek el. De Zsolt mondta, hogy ez egy leveses kanál. Nyilván egy kéz fogja ezt a kanalat, így annyi lenne a javaslatom, hogy ahol a korlát metszi az alsó szekciót, a gömb, és esetleg az ujjból is egy kicsi benne marad a képkereten belül, ilyesformán, ha a balról jobbra lefelé haladó korlátot és a gömb formát nézzük, akkor ez így majdnem középpontosan helyezkedne el, de ez most lemaradt a képről. Nagyon jó választásnak érzem, hogy ez a talán nyolcadik kerületi, belső gangos, múlt századi ház ég kilátása mint egy jin-yang jel egyik fele határozottan jelen van a gömb fölső szakaszában. Ezt egy három disznós képnek ítélném, ha az alkotó ezzel a dologgal tovább játszana, nem a disznóért, hanem az ötletért Dénesnek is érdemes lenne a tükröződésekkel játszani, tehát a disznók megvannak, de tessék tovább játszani. Egy technikai megjegyzés, hogy jó, hogy ilyen matt a kanál, de lehet, hogy meg kellett volna kicsit suvickolni. (szőke)
értékelés:

Legújabbkori lelet egy Neszebári ásatáson
Ez a kép is kifejezetten ide készült, de tudom, kéne készítenem majd olyan "Gyümölcsöstál az asztalon" típusút is.

A csendélethez türelem kell. Ha van módod rá, keresni kell azokat a fényviszonyokat, ami neked segít és nem ellened dolgozik. Nem biztos, hogy optimális helyet találtál ahonnan fényképeztél, és az árnyékok is beleesnek a gödörbe. Ha vársz, mivel a modell nem szalad el, állvánnyal egy későbbi időpontban érdekesebb színeket találtál volna, és lehet, hogy az árnyékok és izgalmasabban mutatnának. (szőke)
értékelés:

Péntek esti láz
"A mozgás" téma ismerős, sok ilyen képet próbáltam már csinálni.

Kedves Ákos, írod, hogy sok ilyet próbáltál már csinálni, és talán abban segíthetünk, hogy a további próbálkozásaidnál figyelj arra, hogy ne vakuzd telibe a modelleket. Ez nagyon keményre, durvára sikerült, a mozgó rész és a befagyasztott pár között olyan nagy a szakadék, hogy mint fotó, nem értékelhető a munka. Az ötlet azonban jó, de erre más megoldást kell keress, hogy megvalósítsd. Ha egy képen akarod megörökíteni a mozgalmas hátteret és a nyugalmas nézelődőket, akkor ezt csak úgy tudod megtenni, hogy bevonod a modelljeid is a játékba és instruálod őket, hosszabb expozíciónál kéred, hogy maradjanak mozdulatlanok. (szőke)
értékelés:

Első fejezet: Hétköznapi furcsaságok

Átlagos, hétköznapi dolgok sokaságával kellett bajlódnom még ott voltam. Itt van pl a mosás. "Nincs mosógépem drága!" hangzott a kedves szájából. Hát akkor nincs mese, irány a Central park, felveszem az összes szennyest magamra és úszom egyet az egyik tóban... Hosszas győzködés után beláttam, hogy a szomszéd házban lévő mosoda sokkal közelebb van és egy kosárba is levihetem a ruháimat. Háromféle nagyságú gép van. A kicsikben többnyire fehérneműt mosnak, de a legnagyobba szerintem egy komplett franciaágy is beférne. Az amerikaiak mindent kiszámolnak és arra a következtetésre jutottak, hogy egy háromfős családnak nem éri meg a mosógép, de egy négyfősnek már bűn lenne mosodába járni. Mindenesetre furcsa érzés volt mindenki előtt kipakolni a szennyesem, bár látszólag rajtam kívül ez senkit nem érdekelt.
   Másik furcsa dolog az ablak. Filmekből már ismerős lehet. Nem nyílnak, hanem le, föl tudod tologatni őket. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért is jó ez. Hát azért mert nyugodtan telepakolhatod virágokkal az ablakpárkányt, s nem kell lepakolni őket, ha ablakot szeretnél nyitni, de az igazi okot a légkondiban látom. Természetesen minden ház minden szobájában van légkondi, de nem csak a házak, hanem az üzletek, metrókocsik, buszok, mindegyikében. És természetesen nem csak dísznek vannak ott hanem működtetik is őket. Na az ablakhoz visszakanyarodva, vásárolsz egy légkondit, feltolod az ablakot, leteszed a párkányra, visszaereszted rá az ablakot, beteszed a két oldala mellé a hozzá kapott harmonikaszerű műanyag betéteket, hogy lezárd a lyukakat s mihelyt bedugtad a 110 voltba máris indulhat a hűvös fuvallat.
   A lakásba belépve rögtön a villanykapcsoló kutatására indult a kezem. Nem találtam. A plafonra szerelt lámpából lógott egy darab zsinór és azt kellett meghúzni. Eme tapasztalattal léptem be a következő szobába ahol rögtön a lámpa alá osontam, de a plafonon nem volt lámpa. Pfff. A szoba sarkaiban voltak apró irányítható fényű lámpák melyek többnyire a plafont világították, s az onnan visszavert fény egész kellemes hangulatot adott a helynek. A lámpák mindegyikének külön kapcsolója volt a hátán. Nagy izgalommal léptem be a hálószobába. Körbenéztem. Csak a plafonon volt lámpa de nem lógott ki belőle semmi. Hmmm na most mi van. Ilyenkor az ember hajlamos túlkomplikálni a gondolkodását és nem veszi észre az ajtó melletti tök hagyományos villanykapcsolót. Ezek után már nem érhet több meglepetés e téren, gondoltam mindaddig míg a kedvesem megkért rá, hogy kapcsoljam már fel az éjjeliszekrényen lévő kis éjjelilámpákat. Nagyon szép kis darab volt, fém talp, helyes kis ernyővel, ám kapcsolónak nyomát se látni. Ilyenkor egy férfiember is elgondolkodik rajta, hogy elkezdjen-e sírni, főleg, ha elektronikai műszerész a szakmája. Inkább a bamba nézést választottam, s kedvesem útmutatását. Csak érj hozzá a fémtalphoz, és most még egyszer. Látod, egyre erősebben világít. Negyedszeri hozzáérésre kapcsol ki. Elalvás előtt még azon gondolkodtam, hogy másnap első dolgom lesz egy zseblámpa beszerzése...
   A WC pedig a szívbajt hozta rám. Ha megnyomod a mögötte lévő csőre szerelt kis szelepszerűséget, akkora vákuummal húzza le a cuccost a mélybe, hogy igen csak erősen kell küzdened, hogy ki ne szedje a WC kefét a kezedből, s csak aztán jön az öblítés. Hozzáteszem mindezt olyan hanghatások kíséretében, hogy kedved támad visszaülni kicsit a kagylóra, ha másért nem is, csak hogy kipihend az izgalmakat.
   Nagyon tetszett, hogy az összes TV adást feliratozzák. Pont azt olvasod a képernyőn amit a hangszórón hallasz. Sőt! Néhány gyöngyszem: A főszereplő kimegy a képből és hallod, hogy becsukódik mögötte az ajtó. S már is jön a felirat: "door knock", vagy épp nem történik semmi, de a zenéből ítélve sejted, hogy mi következhet, s ismét egy felirattal lepnek meg: "dramatic music". Egyébként remekül segíti az angol kiejtés tanulását.
   Egyik reggel csőtörés volt az utcasarkon. Elég nagy forgalmú út. Jöttek a munkások, kiásták a csövet, a földet teherautóra rakták és elszállították. Mire kicserélték a csövet besötétedett. Hoztak egy hatalmas vaslemezt és a gödör fölé rögzítették. Simán át tudtak rajta menni az autók. Másnap visszajöttek, vaslemezt elvitték, földet visszahozták betemették a gödröt, leaszfaltozták, majd kijavították a gyalogátkelő és a kanyarodó sáv felfestését eme területen. De ezt is csak a magyar ember furcsállja.

Játszol velem, barátom?

Érdekes dolgot mondott Zsolt, miközben a képet néztük, hogy Tamás, a fejvágós, a fejbevágós. És tényleg, mindig erőteljesen ott van egy fejbevágó üzenet, és ezen kívül a fejed is vágva szokott lenni. Zsolt még mondja azt is, hogy abban az esetben elfogadja a fej vágását, ha a karodból bal oldalon több lenne benne. Nekem ezzel ilyen bajom nincs, hisz nem egy megnyugtató képet látunk, és nyilván az üzenet a plüss macikára vonatkozik, akit láthatóan hogy úgy mondjam nem igazán szeretettel ölelnek, mert a maci jobb karját fogja a személy és maci eléggé lóg ott lefelé, de úgy gondolom, hogy egy pontos üzenetet látunk egy helyzetről. Ez egy sokkoló kép, és ezáltal mivel nem nyugalmat akar tükrözni, vádlóak a tekintetek, tehát így értelme van a koponya metszésének is. Nem egy megszokott a kompozíció. A ruha redőzete viszi a tekintetünket lefelé a macira, fönt pedig egészen expresszíven van megvilágítva ez a kiábrándult arc. Zsolt kérdezi, hogy na és mi a helyzet a barnítással? Hát, lehetséges, hogyha kellően bátor lennék egy ilyenfajta munkánál, akkor nem barnítanám, mert bár divatosnak tűnnek a színezések a digitálisan készített képeknél is, de ezeknek a képi eszközöknek is meg kell keresni a dramaturgiai jelentését, hogy mikor használjuk és mikor nem. (szőke)
értékelés:

Elfelejtve

Azt hiszem, hogy nem árulunk el titkot, hogy ennél a képnél egyfajta archaizáló fényelést látunk, mintha egy régi filmnek, Herkulesfürdői emlék, Egy erkölcsös éjszaka, egy kockáját látnánk. Van ezen egyfajta lazúr, egy kékes hangulat pluszban. És annak ellenére, hogy ez erőteljesen rajta fekszik a képen ez a kékes hangulat és ez is fogja össze, hiszen a lazúrt nem csak azért használták régebben a festészetben, mert Leonardo szerint ezt a levegő eget hozták létre, hanem időnként összefoglalásként is, csak itt az a problémánk, hogy a háttérben lévő acél karosszék vagy íves forma ettől a lazúrtól eltűnik a háttérből. Én egy pirinyót világosítanék a fátylon, hogy a háttérben azok az ívek láthatóak legyenek. (szőke)
értékelés:

A Rendetlen
Jó diák módjára hajnali öt körül, a szobám csillárára akasztott (folyamatosan mozgó) fényképezőgéppel készítettem el a harmadik leckém.

Szeretem ezt a képet, de attól, mert egy képnek a címe üzen egy állapotot, nem biztos, hogy a kép megfogalmazásában, szerkesztésében is követni kell a címben lévő üzenetet. Azért, mert ez egy következmény lesz, az alkotásból fog következni majd az üzenet, ami a címben van. Miért próbálom ezt összekapcsolni és ilyen furcsán nekikezdeni, hogy mi a problémám a képpel? Az, hogy a Tamás feje el van vágva. Az, hogy a rendetlen szó nyilván nem a füllhallgatóra, a szőnyegre vagy zoknira vonatkozik, hanem arra az emberre, aki ott ül ebben a birodalomban, az ő kis kuckójában, az ő kis várában, barlangjában, életterében és látjuk az egész alakot, aki egy szürke zajban, zsizsiben ül, de ehhez a várban élő várkapitányhoz hozzá tartozik a feje is, neki ebben a fészekben benne kell, hogy legyen. Egy picit kellett volna csak igazítani és akkor a modell teljes értékű résztvevője a képnek. Ha megismétled a képet, akkor lehet ebből több disznó is, de ez így most egy. (szőke)
értékelés:

Vágy

Látszólag realista borospohár, csésze, gyöngysor, fehérnemű, lábak szerepelnek a képen, mégis az egész összerendezése színpadszerű, színházias, és azt a szót kell használnunk, hogy valóság feletti, szürreális. Zsolt közben itt csöndben mutatja, hogy a kép jobb oldalán lévő mezőből a női lábnál lenyesne, és talán a kombiné vagy melltartó oldalán meghosszabbítanánk a kompozíciót és talán akkor lenne hely, hogy szebben, anyagszerűen eshessen a fehérnemű textilje is. Én azonban nem erről akarok beszélni, bár ez is fontos, hanem hogy ami ebben a képben nagyon fura, hogy valódiaknak tűnnek a tárgyak, és ebben az élő helyzetben a két láb valami függöny mögé becsúszik és csonkolódik. Ez nem hibája a képnek, a csábítást, az érzékiséget erősítik és attól, hogy piedesztálra kerül a két attribútum, amihez a nő nem tartozik hozzá, ettől lesz abszurd és személyes is persze, így teljesíti a vágy kategóriáját is. Zsolt amit mond, jogos szakmai szempontból, ahogy az is hogy a bal oldali láb lábfej hiánya kizökkent abból a ritmusból, helyzetből, ami felépül a fotóban, mégis azt kell mondjam, hogy jól érezhető, hogy az alkotó az üzenet megformálásával sokat dolgozott és küzdött, hogy ezt a történetet elküldje nekünk. (szőke)
értékelés:

Egérfogó

Lucifer macska fejét lesunyva figyel, vadászik, és úgy komponáltad a képet a szűk vágással, hogy én is húzom be a nyakam, hogy egy szintre kerülhessek vele. Ez nem feltétlen válik előnyére a komponálásnak, egy ilyen szép teknőc-színű macsek így fényelve és vágva inkább tűnik kövérnek, mivel nem láthatjuk a testformáit. A színekkel bajom van, nem érzem indokoltnak a szépiás beütést. (hegyi)
értékelés: