Ejsze adás

Avagy Ágnes ambivalens érzelmei.

   "Ez a zén szövegem. Találj ki magadnak."
   "Mi ez a balladai hangulat?"
   "Kvízkérdés: Ki volt Márton Áron? A Segítő Máriát nem kérdezem."
   "-Höhö, ágnes csendes szerény. -Bármilyen hihetetlen, de igaz."
   "A társam tanított, én fegyelmeztem. Munkamegosztás."
   "Tök jó ez a zene."

Mindez egy adásban!

   "-Ez az a néni? -Helyes válasz: Kiss Erzsi."
   "Kedvelem ezt a számot."
   "-Hahó, alszunk? -Hallgatunk. -Figyelünk."
   "Jó ez a műsor is, ágneses."
   "Az érzést, érzéseit senki sem tudja úgy átadni, hogy azt a másik is átélje ugyanúgy, ahogy rá hatott. Ezért jók az olyan ezközök, mint a fotó, mert benne van a látásmódod és a szemlélő is beleképzeli az saját 'világát'."
   "Nem vót ez kusza, inkább tetszetős és szórakoztató!"

Aureliano:
Ez egy tetszetős, gondolatos műsor volt, kiegyensúlyozott zene-szöveg aránnnyal. Persze igyekeztem felfogni is, hogy miről szólt. Én az alábbiakra jutottam:
1. Ágnes nem csak elmondani szeretne valamit, hanem hatást is kelteni vele. Mondjuk a hallgatókban. Részben olyan érzéseket, amik sajátjai voltak az elmondottak kapcsán, akár akkor, amikor mesélte, akár akkor, amikor a mesélt történet történt. Részben pedig másféle, szándékosan keltett vagy átadott érzeteket.
2. Az az érzése támadt, hogy ez a szándéka nem teljesült, a hallgatók nem érezték azt, amit szeretett volna. Ezt a visszajelzéseik, vagy azok elmaradása alapján gondolta.
3. Szerintem, abban az esetben, ha egy szöveggel az információ átadásán túl is szeretnénk hatást kelteni, az már valamiféle művészeti tevékenység, amit a szöveg minőségével, illetve a körítéssel kellene elérni. Érdekes tehát a szöveg maga, az előadásmód, valamint a hangulathoz tartozó, esetleg profi kiegészítés (zene). Szerintem a zeneválasztások pl. ebben az adásban jól sikerültek és keltettek érzeteket.
4. Akár volt kiegészítő a szöveghez, akár nem, a hallgatók reakciói nem feltétlenül vannak összhangban a valódi hatásokkal. Ugyanis a hallgatók ugyanazzal a kihívással küszködnek, mint az alkotó, esetleg nehezen vagy sehogy sem fogalmazzák meg a véleményüket, érzéseiket, amik amúgy vannak és rezonálnak az alkotóéra. Persze attól, hogy nem mondanak semmit, még lehetnek hülyék, mint ahogy nem minden durva külső mögött rejtőzik érzékeny lélek.
5. Végül néhány konkrét reakció: Nick Cave Wild Rose: nem tudom láttad-e a klipjét is, ahogy a nő lebeg a vízben, miközben lágy zenére egyre nyugtalanítóbb a történet, ami eszembe juttatta a Szürrelizmus kislexikonában látott képet, ami így értelmet nyert, ahol ugyanez a történet látszott egyetlen képbe sűrítve (nem linkelem, keress rá erre: John Everett Millains: Ophelia), és vajon akkor Ágnes is vágyna arra, hogy egyszer valaki letaglózza?
Ősz: miután felnőtt lettem, az első őszi, hidegebb napokban, amikor az ember az orrában érzi az őszi illatokat, a közeledő telet, mindig elfogott valami nyugtalanság, olyan harctéri izgalom, hogy most jönni fog valami más, valami új, és csak sokára jöttem rá, hogy ez a régebbi iskolakezdetek során kialakult reflex csak és nem az ősz mindent elsöprő, bőröm alá befurakodó, felkavaró lehellete.

Kafka novellájának első része Ágnes tolmácsolásában.

   "Ha ez a hölgy is izlandi, akkor kijelenthetjük, hogy az összes izlandi énekesnőnek majdnem ugyanolyan hangja van."
   "-Az nem izélés, mert egyetértek. -Csak akkor lehet lányokkal izélni, ha egyetértenek."
   "Hát ez frankó volt."

Aureliano:
Azon gondolkodtam, hogy ezen a műsoron jól be lehetne mutatni, hogy milyen módon lehetne értékelni szöveg nélkül, mondjuk 3 + 1 dimenzióban, három értékkel (nyilván még ezzel együtt is némileg szubjektíven):
-tartalom/téma: magas
-műsorvezetés/szövegelés: közepes
-szerkesztettség/gördülékenység: alacsony
-szórakoztatási ráta összességében: közepes

Azaz, megmagyarázva:
-A választás kitűnő, az alapanyag értékes és sokatmondó, elég érdekes is ahhoz, hogy érdemes legyen figyelni.
-A hangzó szöveg helyenként ízes, kifejező, máshol viszont gépies, monoton, nem használja ki a lehetőségeket.
-A műsor nincs szerkesztve, a hallgatók kifáradására, a gondolati ritmus fenntartására, a sokoldalú hangzásra nem ügyelt eléggé a készítő (bár helyenként vannak zeneszámok).
-A fentiek alapján a szórakoztatási ráta közepes, az igazán elszántaknak nyújt valamit, a többieknek inkább csak háttérben, részletekben hallgatható.

A fentieket az Estiskola rádió egyetlen hallgatójaként írtam, anélkül, hogy magam megmutattam volna, mit tudok, de nyilván nem kell tudni focizni, vagy elvégezni a színiakadémiát ahhoz, hogy az embernek legyen véleménye egy leshelyzetről vagy alakításról. Ettől még van sejtésem arról, mennyi munkát jelent konkrétan ez a műsor és általában a rendszeres műsorkészítés. Remélem Ágnes nem haragszik meg.

Bartos Ágnes:
Köszönöm a kimerítő elemzést. Én nem haragszom, és nem kell szabadkoznod sem. Éljen a Rádió!