Nem kell mindent szabályosra faragni, mert akkor elvész belőle az ember.
Csaba, az a kis ütődés... észre se vettem. :) Van itt sok feltűnőbb "lötyögés" ami életszerűvé teszi, pl. a ceruzák kihegyezése a nem pont középen levő bél miatt hol így ferde hol úgy, hol sehogy... De szerintem ezek igenis kellenek, mert a túlzott sterilitás tényleg életszerűtlenné tenné a képet.
Picit arra hasonlít ez, mint amikor filmekben csillagos eget akarnak csinálni, azt legtöbbször ugye odacsalják. De egy pusztán véletlen elosztás nem jó, művi, gagyi, az ember lekaparja az agyát annyira nem realisztikus. :) A valóságban nincs véletlen, a csillagok pozíciója poison eloszlású, a fényességekben sem random az eloszlás, hanem hatványfüggvényes, stb. De szerintem ezt magad is tudod, talán nálam is jobban.
Jol van ez igy, hogy Neked a folyamatos, sarkok nelkuli valtozat a feszesebb, nekem pedig a sarkokkal lezart. :) Erdekes, de jol van igy. Orulok, hogy szo esik rola.
A masik, ami ketfele velemenyt kapott, az a kis utodes a felso sor harmadik ceruzajan. Hogy eletszeru es csak egy kis jo ertelemben vett dinamikat visz a kepbe, vagy a masik (amivel egyre inkabb egyet tudok erteni), hogy hiba, es elviszi a figyelmet a lenyegrol.
Én azért feszegettem, mert a kis nézőkép négyzete ugye nem mutatja a nevezett sarkokat, mégis összeáll a kép, feszesebb a ritmus, a ceruzák már-már zipzárszerűek, ahogy összekapaszkodnak... Bónusz, hogy a hiány is szépen sarok felé szalad. Szóval nekem az is egy érvényes megoldás -- bár tény, hogy más mint a Tiéd! :)
De értelek, csak kíváncsi voltam a Te koncepciódra is.
Koszonomok.
NyoZo, ez egy jo kerdes. Az eredeti elkepzelesemben nem voltak ott a sarkok. Aztan amikor elkezdtem osszerakni az asztalon, akkor elkezdett motoszkalni bennem valami. Hogy kell a viszonyitasi alap. Hogy annak a lyuknak valamihez kepest kell ott lenni. Szoval ott a sarkokon magyarazom meg, hogy az a lyuk a papir a hatterben, es nem egy vilagos ceruza vagy ilyesmi. (Persze, latszik is, de megis.) Masreszt ugy erzem, hogy a kompozicionak is jot tett, osszezarta a ceruzakat, kiemelte a hiany feszultseget, ha ertheto, hogy mit akarok mondani. Probald ki, mentsd le a kepet, keszits egy szuk vagast (esetleg fordits elotte egy kicsit az oramutato jarasa szerint, hogy az ceruzavegek vonala tovabbra is laposabb legyen, mint a kepkeret atloja, de ez nem fontos). Ebben a szukebb vagasban a minta "kifolyik" ketoldalt, es gyengiti a hianyzo ceruza feszultseget. Ha a ceruzak latszolag folytatodhatnak ketoldalt, akkor miert ne lehetnenek mas hianyzo ceruzak, mitol olyan specialis az az egy a keretben? Hat ilyenek jartak a fejemben jatek kozben. :)
Még valami Csaba: miért hagytad ki a bal alsó, jobb felső sarkokat? Nem lenne jobb ha a cerkák kitöltenék a teret és csak a hiányzónál ütne át a háttér?
Ez megint nagy munka, precíz és matekes is, és szerintem az aranymetszés-ügyet nagyon-nagyon jól példázza.
Feri, ha az a kerdes, hogy miert hianyzik, akkor a valaszom a feszultseg. Hogy megbontsam a ritmust, hogy erdekesebb legyen, szabalytalan, "hibas" ha tetszik. Vegso soron azert, hogy kerdeskent felmeruljon a hiany.
Ha az a kerdes, hogy miert pont az a ceruza hianyzik, az nem ilyen egyszeru.
1. Tudtam, hogy egyet akarok elvenni. Lehetett volna kettot, a felso sorbol balrol ugyanannyiadikat, mint az alsobol jobbrol, kozeppontos szimmetriaban. Ezt elvetettem, mert tul szabalyos lett volna most nekem.
2. Alulrol vagy felulrol? A felso sor tobb fenyt kap, ezert adta magat, hogy a sotetebb sort torom meg a hatter vilagosaval.
3. Jobbrol vagy balrol? Ha balrol vettem volna el, akkor nem sok valtozik, ott rovid darabok latszanak a ceruzakbol, az ott inkabb valami furcsa folt lett volna, mint ...
4. Alatamasztas. Ez volt a kulcsszo. Ha a ceruzak csupasz vegeit egyutt egy nem tul merev lecnek gondolom, aminek bal veget a foldre teszem, a masik veget pedig felemelem, akkor hol kell alatamasztanom, hogy jo stabil legyen? Eloszor jobbrol a harmadik ceruzat vettem el, de "a lec kozepen eltort" a sajat sulya alatt. Ha a kozepso ceruzat valasztottam volna, akkor a jobb vege lebillen a lecnek. Igy lett az, ami.
5. Az sem veletlen, hogy igy korulbelul az aranymetszes szerint osztottam kette az also sort. :)
Ez nekem mondanivalójában tetszik, ahogy a nincs vanná lesz, ahogy megjelenik egy semmiből faragott ceruza, amivel az olyan írók írnak nem létező történeteket, akik teljes és érvényes életművüket a fejükben tartják, és úgy alkotnak és keltenek hatást, hogy nincsen senki, aki valaha is olvasta volna a műveiket, mégis itt járhatnak közöttünk, korszakos zsenik, lenyomatot hagynak és tömegük van, mint a minden nagyobbrészét alkotó sötét anyagnak, és lehet, hogy miattunk járjuk be újra meg újra szabályos ellipszispályákon az életet úgy, hogy két fókuszpontunk: a fájdalom és a szeretet.