Egy novella jut eszembe errol a sivarsagrol, amiben a fohosno (vagyis hat dehogy hos, legyen inkabb foszereplo) egy 70-es evek vegi szovjet nagyvaros egyik lakotelepenek nyolcadik emeleten minden nap kis piros labasban (sot, "labosban") fozte a krumplit, mielott elindult a delutani-esti muszakba. De vele nem ult szemben szkajpon senki, akivel beszelgethetett.
Szia Csaba,
ez a legfontosabb, és ennek örülök a legjobban: hogy megihlet a kép, hogy emlékeztet valamire.
Amúgy a valóság az kicsit más, leginkább a rohanó életmódról, a munkahelyi konyha elől hazamenekülő, és az ebédjét egyedül, vagy egy videó kíséretében elfogyasztó fiatalról van szó. Akár sivárságnak is nevezhetnénk.