Akarmilyen szuk is, megis benne van, ahogy NyoZo mondja, a varotermi diszletek esszenciaja. Epp annyi, hogy a kepkereten kivul erezzem a rideg padlot, a masfel meterig moshatora festett (de soha nem mosott) falakat a kis "disz-" csikkal, halljam a topogast es a kovon csuszo szeklabakat, amiken talan sohasem volt muanyag veg. De hogy Ildi honnan ismeri a nyolcvanas eveket, arrol fogalmam sincs.

Nekem is megtetszett, a tűzöltókészülék csöve éppen úgy ível egyetemben a növénnyel, mint egy ajándékkosár kávája.

Nagyon szép ez a növény, jó ahogy kitölti a teret a sok terekgő ág, nyújtózó levél. Ugyan valóban leggyakrabban közintézményekben találunk ilyeneket, sokáig nem értettem mitől lesz ez tényleg váróteremmé. Mert feltűnnek bennem az izgatottan idegesen a hivatalban a papírjaikat rendezgető, vagy a rendelőben betegségeikkel autóskártyázó paciensek, vagy ha vasúti a váróterem akkor a csomagkupacok... és persze megfűszererzve a türelmetlenek, a béketűrőek, a rezignáltak, a gyerekeket lenyugtatni próbáló szülők, stb. tömegével -- de ez ugye nincs itt, és de mégis. Aztán beugrott: talán a háttérben a tűzoltókészülék, az mozdítja el a nézőt errefelé. Hiszen azt nem látni lakásokban a falra téve... És innentől a növény is mintha csak rezignáltan várna a sorára, hogy a takarítók este meglocsolják mielőtt lekapcsolná a lámpákat, és tovább várhatna a menekülési útvonalakat jelző fények pislákolásában az újabb reggelt, amikor talán besüt az életébe egy kis napfény is...