Ildi drága, mivel senki sem bántott, így az önmagad védelme fikción alapul, de én most ezt itt lezárom, ha nem haragszol.

A képnél csak ez a párbeszéd nyomasztóbb.

Nem megsértődtem, hanem önmagam védelmében úgy döntöttem, hogy nem küldök több képet.

Mivel sajnálatosan az értelmezés és eszmecsere helyett a sértődést választottad és ahogy a rádiót is, most a 365-öt is abbahagyod, így értelmét nem látom, hogy tovább magyarázzak, legyen elég annyi, hogy amit írsz, nincs a képen.

Én azt láttam ebben a fiúban, hogy a társadalom és a többi ember szorítja ki, és elmennek mellette, ő pedig lázasan fejti a keresztrejtvényét. Így lehet őt látni, amint az ember leér az aluljáróba. Észrevétlen, számkivetett. Gondolj, amit akarsz, Zsolt, a te dolgod.

Ildi, azt mondtad többször is, hogy elolvastad az elemzéseket és megnézted a HetiHegyiket. Emellett erről az utcafotózás kérdésről személyesen is beszéltünk. Most vagy az van, hogy mindennek ellenére nem értetted, vagy nem figyeltél arra, amit mind ökölszabály elmondtam, vagy az van, hogy mégy a magad feje után és nem érdekel, amit mondok. Én viszont arra vagyok itt szerződtetve, hogy elmondjam a véleményem. Ezt az embert te úgy fotóztad le, hogy alávetett pozícióba helyezted, képhatárra, ami annyit jelent, hogy elnézel mellette és felette, kiszorítod őt szélre, mint egy zavaró tényezőt. A képed ezt üzeni. Akkor is, ha nem ez volt a célod.

Zsolt, légyszíves ne gondolj rólam ilyeneket.

Mivel leckébe nem nagyon küldesz, itt mondom, hogy Ildi, az utca felelősség, abban az értelemben mindenképp, ami az emberábrázolást illeti, főleg ha a képen kiszolgáltatott ember(ek) van(nak). Itt te a saját céljaidra használsz valakit, fentről le, érzelemmentesen. Ez így bajos.