A levegő egy képbe nem baj, sőt. Főleg ha kell a mondanivalóhoz a tágasság. Itt az én olvasatomban Te és az eszközeid a lényegesek, a keresztbe font kéz és ez a tekintet mint egy védekező, harapásra hajlamos kutya mondja, hogy "igen, szeretek főzni, na és?" -- a többi most mellékes. Azért jegyeztem csak meg csupán, mert sokszor nekem is utólag tűnnek csak fel a saját képeken az ilyen nüanszok, így gondoltam segít. 

A fa és a famunkák pedig nekem is nagy szerelmeim, jó tudni hogy vannak rokon lelkek errefelé is... :)

Zoltán - én szeretem, ha van a képeknek ege, a könyök az tényleg nem profi hogy lemaradt, igazat adok hiányos a kép. Csináltam egy sorozatot kézifűrésszel és csavarbehajtóval, de az annyira sorozatgyilkosos lett, hogy nem vállalnám. Főzni-sütni szeretek ezek legalább annyira a szerszámaim mint a famegmunkálóak. A tekintettel valóban az eszközöket igyekeztem ellenpontozni. Azért mégis csak egy férfiről van szó!

Több okból is érdekes ez a kép. Egyrészt szerintem egy jól sikerült portré, max. kicsit kevesebbet hagytam volna fent, és csak betettem volna azt a jobb könyököt lent. :)

Másrészt, mert megvalósítja azt az ötletet ami bennem is megfogalmazódott Pista feladványát olvasva. Éspedig az, hogy férfit olyan környezetekben ábrázolni ahol a sztereotípiák szerint nem kéne lenniük, egyfajta (nem is olyan) görbe tükörként. Ehhez nagyon jó az arcod, kicsit számonkérős, naugyehogy nézés van benne. Nagyszerű!