Oké, próbálom máshogy. Nagy szórás van a képeid között. Ez kiemelkedik. A primer szépség az, amikor mondjuk valami köztudottan és közmegegyezetten szépet fotózok. Gyerek például, naplemente, csokor rózsa. Ünnepi Lánchíd. Érted. Annak nincs más értelme, mint a primer szépségnek megfelelni. Képileg ritkán értékes, mert javarészt közhely. A szépség elérhető más úton is, igaz, nehezebb úton, sok kétséggel, de ha eléri az eredményt, akkor az értékesebb lesz. Ez itt bár szépség, mert vannak harmonikus formái, színei, de közben hagy benne feszültséget is a keresztforma, az élek, a sötétség. Egy picit a képekkel sem árt molyolni, de azzal főleg, hogy mit tartasz érdemesnek a megörökítésre. És hogyan. A mit, az egy széles spektrum, szerintem alig van olyan, ami ne lenne lefotózható. De a kérdés a hogyan megtalálása, és ebben érdemes elmélyülnöd talán.

Mi a primér és az azon túli szépség? Ezt csak úgy tologattam és megálltam, amikor elfogadható lett. Vagy az a kérdés inkább, hogy ha "félek" használni, akkor hol állítom le magam? Akkor molyoljak többet a képekkel csak úgy, hátha?

Adnál tanácsot?

Van itt sok minden a net és gép nélküli idődből, szóval átfutottam, és nekem ez az irány tetszik a legjobban. A primer szépség sokszor lesz közhely. Ki kell próbálni, hogy magunk mögött tudhassuk, és akkor el lehet ide jutni. De ha ilyet tudsz, és ez benned van, ne féld ezt használni is a többi munkádnál sem.