Szegény Vuk régen haraphatott már egy kis tást, mert nagyon vékonyka volt.
Köszi Csaba, ez egy sima kocsikázás alkalmakor vettem észre a puszta közepén ülő rókát. Megálltam kocsival és becserkésztem ammenyire lehetett. Ha meglátok valamit, amiről olyan jut eszembe, hogy érdemes lehet meglőni, akkor nem habozok, megállok és meglövöm. A Pillanatok / lehetőségek nem jönnek vissza!
Szegény tényleg milyen sovány! És tök jó, amit írsz a pillanatokról.