Hozzászólások

Megértem. Nagyon olyan volt...
Hallottam, ahogyan útbaigazítást kér valakitől, merre van a kórház. Mikor mellé értem, rákérdeztem, hogy jól értettem-e, hogy arra megy, mondta, hogy igen, csak az a baj, hogy nagyon rosszul lát és ezért nehéz neki tájékozódnia. Mondtam neki, hogy semmi gond, én is oda megyek, elkísérem. Közben beszélgettünk, mesélt ezt-azt. 86 éves, kecskeméti, de élt Pesten is, mikor hová helyezték, mert katona volt meg a gyerekek, az unokák és imádja a virágokat a kertjében és mindig van egy cicája. Mondtam neki, hogy nagyon jó formában van, erre csak kacagott, hogy ugyan... Aztán mikor végeztem az elintéznivalómmal, újra összetalálkoztam vele a kórház parkolójában. Aranyosan mondta, hogy tartozott az ördögnek ezzel az úttal, de legalább sétált egyet a szép időben. Vissza felé is elkísértem, majdnem a házáig, de akkora kerülő már nem fért volna bele az időmbe, Papám várt ebédre és nem akartam elkésni. Érdekes séta volt.

Sirok. Vagyis nem sok kell hozza.

Új hozzászólás