Kosz a tortenetet, teljesen egyetertunk a rendezessel kapcsolatban (azt hiszem ez eddig is nyilvanvalo volt). Az, hogy itt nem volt egyertelmu, hogy rendezett vagy nem, az a rendezot meg a fotost dicseri szerintem. A kepben a meselt tortenet nincs benne, benne van viszont a falra maszo lathatatlan ember, a nevtelen menekulo.
Jó, akkor elmondom. Tavaly nyáron, ülve a hintaágyban láttam, hogy a Demeter szeretett kis, és amúgy rossz helyre ültetett gesztenyefácskájának a leveleit a nagy fenyő egyik amúgy száraznak mondható ága a szélben baszogatja. Magasan volt, ezért azt találtam ki, hogy kötéllel lehúzom, letöröm, és a baj megoldódik. Hát, dobáltam a kötelet, de nem ment. Erre találtam ki, hogy valami súlyt teszek a kötél végére, aztán azt dobom át és akkor majd jó lesz. Így került a kötélre a cipő. Át is repült, de az ág semmi rángatásra nem tört le, elfáradtam, eluntam, fogtam a madzagot, és kikötöttem a fa másik ágához, elhúzva vele a bajos ágat, a cipő meg úgy bebogozódott a madzagra, hogy a franc szedi le, lógjon, kit érdekel. Na, ezt fedezte fel háromnegyed évre rá kb Zoé, és így már lett neki is cipős képe.
Ami meg azt illeti, szabad-e megrendezni mondjuk a fotós által egy ilyen jelenetet, az a válasz, hogy igen, sőt. Kell is, és ne tévedjünk, minden fotós rendez. Akkor is, amikor a képkivágást kiválasztja.
"láthatatlan falra mászó" 5*-os! :D
Azt hiszem, szándékosan sosem csinálnék ilyet, ilyen képet. Egy felőle azért, mert eszembe nem jutna, más felől meg azért, mert efféle képeknek nekem pont az a lényege, hogy "talált véletlen". Mint például az a gyerekcipő, amit tavaly nyáron vettem észre a parkolóban.