Ez mindenféle szöveges körítésem nélkül is nagyon tetszik nekem, egyszerű, és mégis milyen remek! Icipici pontatlanság érzet azonban megvan bennem, talán a lecsippentett szél, a középre vágott, de érzeti súlyozása miatt mégis egyenlőtlennek tűnő két képfél miatt... talán. De ez csak szőrszálazás. Tetszik, nagyon!

*úgy volt, hogy egyszer majd látom, az árnyékom úgy lép elém, hogy ott áll színes ruhában, hogy én ő vagyok ő meg én*

Azt mondja: "Itt ez a haiku, gyere, megmutatom. Utana pedig engedd szabadon a gondolataidat."