Valahogy így telnének az estéim - na mi legyen a vacsi? - ha olyan életem lenne, olyan hétköznapi mozzanatokkal, mint amilyen nincsen.
Zoé képi világa is különleges, minden képében van valami csavar. Az a jó ha néha a képzelet valósággá válik, ha nem is a hétköznapokra. Ha hétköznapivá válna, akkor hol lenne benne az izgalom?
(Technikailag nem tudom a kényszernégyzetesítés két fekete sávja kell-e a képhez...)
Hozzá-nem-értésből alakultak igy a fekete szélek, de a fehér hűtőajtó miatt úgy éreztem, hogy jobb, ha van ott valami. Amúgy sem szeretem a fehéret.