Jó ideje nincsenek már azok a vasárnapi ebédek, amikor legalább egyszer egy héten együtt ettünk az asztalnál. A mai sem volt ilyen. Se húsleves, se rántott szelet, se csemegeuborka. De megtudtam, hogy nagynéni lettem és ez jó kedvre derített. Ezért sütöttem palacsintát. Végül is, mégis csak vasárnap van.
Gratula Zoé! A palacsinták meg hát... nyálcsorgatóak!
Durva. Olyan közeli, hogy érezni az olajszagot.