Nincs is nagyon mit. De tényleg. Ez a szigetvári vasút, amit régen nagyon szerettem, feltéve, hogy lehet egy vasutat szeretni, de mostanra már semmi, csak tégla és vas meg a bámulás, hogy jön-e már a mindig késő szombathelyi gyors. És épp ment le a nap.

Ez eleve ferde, az az oszlop is dől már kicsit a relatív egyenességében is :) De alapvetően az az oszlop jobbra a képhatárhoz közel van, ahol a legnagyobb a lencsék torzítása, főleg minél nagyobb a látószöge, annál inkább. Te azt vetted most függőnek, és ahhoz képest látunk minden egyebet... Tehát ilyen félreszegett fejű nézőként csodálhatjuk a vasútállomásról a napkeltét (-nyugtát) :))) Színeiben, rajzolataiban nagyon sok sép dologvan ezen a képen, a viszonyítási pont jelentőségét - egyszómintszáz - én nem érzem át.

Van ennek egy magyarázata, hogy miért ferdül el ilyenkor a horizont vagy házak, esélyes, hogy "rosszul" tartottam a telefont vagy "rossz" szögben álltam vagy valami ilyesmi, de nem tudom igazából, egy hozzáértőt kellene erről megkérdezi. Én csak magát ezt a jelenséget bírom, hogy ilyen csálé lesz :)